Bolíviában a diktátor rendőrei megöltek pár embert. Állítólag zsoldos terroristákat. Állítólag az elnök életére akartak törni. Állítólag tűzharcban. Bár, nem olyan biztos az. Érdekel is engem.

Lényeg, hogy tíz-tizenkét éves gyerekek az Index címlapján régi haverjukat látják, akihez szünetekbe bemehettek zenét hallgatni. A havert most vérbe fagyva látják. Tudom, kiírták, hogy „sokkoló felvétel, csak erős idegzetű, felnőtt nézőknek”, de melyik gyerek nem kattint ilyenkor a lejátszás gombra?! Egy felnőttet is megvisel, ha egy ismerősét brutálisan meggyilkolják, nem hogy egy gyereket.

Mi lesz tovább? Ki fogja gondozgatni a sebeiket? Kell-e egyáltalán, vagy ez az élet része? Ki, mit, hogyan? Nem tudom. Nem tudom, nem tudom.

Gyanús körülmények között meghalt néhány gyanús alak egy messzi és gyanús országban. Nem érdekel. De a gyerekek szemében még égő vidámságot és életigenlést senkinek nincs joga kiirtani!