Összegyűltek a kerületi iskolák diákönkormányzatainak képviselői. Tőlünk is jöttek négyen, meg én. Már idefele említették, hogy ez a program legfeljebb a tanulásnál jobb. Másnál biztosan nem.

A levezető elnök – szintén egy diák – mélyen a papírjaiba hajolva köszöntött mindenkit. Előterjesztette a napirendet és felszólította a diákokat a szavazásra. Itt jött a gubanc, ami alapján szerintem az egész gyűlést fel lehetne oszlatni: a teljes csőd. Felkérték a megbízottakat, hogy szavazati jogukat igazoló kártyáikat felemelve szavazzanak arról, hogy elfogadják-e a napirendet. No, ilyen papírja senkinek nem volt és szinte senki sem akarta megszavazni a napirendet. Hmm, akkor most mi lesz? A szervező felnőtt gárda gyorsan átvette a hatalmat a diákság fölött és elmondta, hogy minden iskolából két ember szavazzon. Még mindig kevés kéz volt a magasban. Ekkor körbenéztek az igazgatók is. Erre hopp, megszavazták a napirendet. Ellenszavazat ekkora – a harmadik szavazásra – már nem volt, csupán egy bátortalan tartózkodás. A kezeket nagyjából megszámolták, de azt pl. senki sem nézte, hogy iskolánként csak ketten szavazzanak. Minek is az. Cirkusz az egész. Lényeg, hogy elég sok kéz fenn volt, és a levezető elnök felolvashatta a záró mondatot: „a közgyűlés többségi szavazattal elfogadta a napirendet”. Aha.

Elkezdődhetett hát az okoskodás. Valami Láng Zsolt polgármesterre jött rá a beszélhetnék. A tanárok írtak kérdéseket, amiket a gyerekek szájába adva jutattak el a polgármesterhez. A beszéd eleje ezzel kezdődött: kedves gyerekek, írjatok magatok kérdéseket. Ja, persze, ha a tanárok hagynák és lenne kérdésük.

Sok-sok kérdés van, ami azért jó, mert lehet közülük válogatni, hogy arról legyen szó, amit a polgármester úr szeretne. Kampány van gyerekek. Van itt egy fotós. Gondolom olyan is akad, aki írja az elhangzottakat, hogy remek önreklám legyen ez valami újságban. Természetesen mindent igyekeznek megcsinálni, már tervben van, szinte elkészült. Vagy ha nem, akkor arról a főváros tehet. Sőt: a főváros feladata, de mi megcsináltuk. Sosem felejti el felsorolni, hogy pontosan hova és hányat építettek már játszóteret / sportpályát / kerékpártárolót / szelektívhulladék tárolót / zöld felületet / kutyaürülék fenntartó helyet / zebrákat / térfigyelő kamerákat stb. Budapesten nálunk van a leg ez, meg le az, meg mi vagyunk a leg ezebbek vagy azobbak. Köszönjük.

A kérdések annyira nem dobnak fel, de egy-egy beszólást azért lejegyzek az utókor számára.

„Nem akarlak titeket untatni, de” – akkor ne untass! Húzzál egy sportcipőt és focizzunk egész délelőtt. Reklámnak az is jó lenne és mi is jobban élveznénk.

Elhangzott a környezettudatos szó is. Biztos befutó.

„Becsületes pógár vót [sic!]”, mert ezt szeretik hallani a fiatalok.

A szabadság utcai fejlesztéseket is említette, mint új „városközpontot”. (Aztán gyorsan módosított „városmag”-ra, „rekreációs központ”-ra módosította.)

„Ti is tudjátok ez a step by step”. Anyádat!

„Mindenben ne másokra számítsatok. Hadd ne.” – jó szöveg, meg igaz is: tényleg rajtunk múlik sok minden. De ne hogy má’ ezzel húzza ki magát kérdések elől.

„Én például a Marcibányi téren, ahova rendszeresen lemegyek sportolni, állandóan kerülgetem az aknákat.” – nyaljunk az ifjúságnak.

„Veszünk néhány mobil kamerát, ami fix helyre kirakható” – WTF?

Végre valami vicces: egy sátáni kacajjal felhangzó telefon, pont a kutyaürülék-fenntartó helyek kapcsán.

Elkezdte nyomni végre, hogy mindenkit kirúgnak, lesz itt nagy bűnözés, a rendőrség meg elhanyagolt és trutyi. Nagy a veszély. Ők bezzeg mindent megpróbálnak: kamerák, saját járőrök, stb.

„Időnként kést használva veszik el a telefonokat.” – Kelemen László utcánál problémák vannak. Azt mondja, megpróbál beszélni a budapesti rendőrfőkapitánnyal. Atyuskánk mindent megtesz értünk. Ezzel zárta ezt a problémát: ”Ha véletlenül többen vagytok és erősek, akkor […] A hivatalos jegyzőkönyvből kérem kitörölni.” Még jó, hogy ez nem hivatalos jegyzőkönyv.

„Miért nincsenek kerékpárutak a kerületben? Ez egy olyan negatív kérdés. Jobban szeretem az előzőt.” – negatív, negatív, de kérdés.

Az önkormányzatról: „olyan mint idézőjelben piciben, de szerencsére sokkal jobb, mint a parlament”. Nagyon vigyáz rá, hogy ne nyíltan; néven nevezze szidja a kormányt és az MSZP-t. De, majd kijön belőle.

(Átléptük az egy órás lélektani határt. Ezek diákok. Remélem itt sem bírnak tovább ülni, mint az iskolában.)

„Minden ilyen ügy a főváros, de én írok a fővárosnak” – cár atyuska szereti gyermekeit.

„Én szerintem csúszni fog” – ha ezt mondja nekünk, akkor mi lehet a valóság?

„Ha jártatok külföldön, márpedig jártatok, mert az a generáció vagytok”

„Mennyi időm van még?” – már húsz perce nincs.

„Lehet, hogy nektek van igazatok. Simán belefér.” – Hmm. Megnézném, mikor igazat ad a diákságnak.

„nincsen elkerítve mert gazosak, rendben tartjuk”

Ugyan lejárt már az idő, de fontos, hogy a diákok itt is tegyenek fel kérdéseket, hogy jól lelehessen fényképezni. (Villogott is a vaku rendesen.)

Most döntse el, hogy magázza a diákságot vagy tegezi. Ha elég magas a diák, akkor magázza? Ha pedig kicsi kislány beszél, akkor tegezi?

(Találtam itt wifit kulturkuria néven, de hálózati kulcsot kér. Próbálkozzunk: „kulturkuria”. Nyert. Később mondták, hogy nyitvatartási idő alatt ingyen wifi van. Na ez az. Kár, hogy a Vista nem tud mit kezdeni vele.)

Kerékpártárolók a kerületben. Fél éve már ki akartak rakni. Lesz. De egységeset akarnak, de minden kerékpáros közösség más milyet akar.

Széna tér, lövőház, pasarét, 157-es végállomás.

Közbiztonság miatt térfigyelő kamerák közelébe akarják lerakni.

Kerékpárutak Varsányi Irén utcában, Hidegkúti út és Solymár között.

És persze általánosságban mindent igyekeznek

Az első résznek végre vége. Jön valami még durvább. Lang Zsolt elment és vele a díszkísérete is. Itt ültek és hallgattak. Most valakinek az éves beszámolóját hallgatjuk, de az nem elég politikus ahhoz, hogy kommentáljam hülyeségeit. Inkább keresek valami játékot a gépen.

Hiába diák izé ez az egész, mindenki kínosan ügyel rá, hogy a felsorolásokban előre kerüljenek a tanárok és a nagy emberek, a diákok pedig leghátulra.

Mi ez, hogy a napirenden kívül valaki megszólal?? Meg sem szavaztuk! Ráadásul a felvezető elnök úr papírján is szerepel ez a beszéd, akkor miért nem rakta be a napirendbe. Az annyát!

Az első rész lezárt. Aztán szekciókra osztva jogi továbbképzést kaptunk. Utálom a jogot. Majd megbeszéltük, hogy ki mi újat tanult.

„Szendvicsebéd”. (Ezzel a szóval sem találkoztam még eddig.) Tehát szendvicsebéd és haza.

Legyetek önállóak! A ti életetekről van szó. A tiétek lesz a világ. Nem anarchiáról van szó, hanem demokráciáról. Igazi demokráciáról. – Hogy ez mennyire gyönyörű. Hogy az a …