Sok nekem ez az öt idősík. Lassan év vége, így kezdődhet a reflexió. Közben terveznem kell az őszt és a 2013/14-es tanévet. Pedig még keményen zajlik az iskola. Egyik pillanatban a távoli célokat boncolgatom, a másikban magamat elemzem, miközben éppen hittanórát kell tartanom.

Erre megkérdezed, hogy vagyok. Nem tudom. Az elmúlt évről meséljek? Vagy a hosszú távú irányokról? De hát a kollégiumban kell tíz perc múlva esti imát tartanom. Tudom, meséljek mindegyikről. De hogyan reflektáljak az évre, ha még nincs befejezve? Hogyan meséljek a jövőmről, ha még nincs kialakulva? Mit mondjak a jelenről, ha az minden órában más?

Egy egész rövid próbálkozás:

Múlt: hatvankét hittanórán már túl vagyok. A kollégiumban pedig levetítettem több mint harmincnégy filmet. Bár sok küszködés van a hittanórák mögött (a filmekkel nem volt gond), a legmegdöbbentőbb adat számomra, hogy szeptember óta tizennégy lelkinapon voltam aktív szervező (és másik négy-ötre volt rálátásom). A legkisebbet is huszonnégy diáknak szerveztük, a legnagyobbat egy komplett iskolának.

Jelen: a fő feladatok nagyjából lementek. Mindennap valami egészen mást csinálok. Ma például mezítláb sétáltattam egy egész osztályt. Készülnek Csíksomlyóra. A múlthéten a prayexamen.com hírverésével foglalkoztam. Közben fényképeztem egy esküvőn is (kölcsön géppel, az enyém igen beteg). A szerdai koli misére egy új spanyol éneket tanultunk meg. Quena-val még nem tudom eljátszani. A héten talán végre sikerül jól kivizsgáltatnom magamat a doktor bácsival.

Jövő1: hétfőn indulok Gdynia-ba, mert ki kell kísérni négy diákot egy találkozóra/konferenciára. Előtte megyek talán Zbojskába is. Nyáron egy rétegtáboron és jezsuita találkozón kívül Krakkóba várnak a deon.pl központjába, hogy tanulhassak tőlük. De van még bőven bizonytalanság és nem töröm magamat, hogy mindent fikszáljak. Úgysem sikerülhet.

Jövő2: úgy tűnik ősztől talán többet fogok a kollégiumban dolgozni, mint most. Talán főállású nevelő leszek. Egyéb megbízásaimat érintetlenül hagyva. Vagy nem.

Jövő3: két év Miskolc után tanulni fogok. Talán angolszász nyelvterületen. Van is egy irány, ami felé kacsintgatok, amit a Tartományfőnök is jóváhagyott, de még nem tudom összefoglalni két mondatban és azt sem tudom, hogy azt milyen tantárgyként tanítják. Ha majd letisztul (és eléggé nyaggattok) megírom.

 

Nagyon-nagyon sokszínű az életem, és még ennyi féle ötletem és vágyam van.  Ez sokszor jó, máskor nem könnyű, de mindenképpen tanulságos. És bizony a magisztérium (a jezsuita képzés azon szaka, amiben vagyok) pont erről szól: megtanulni a forgatagban Istennel maradni másokért.