No, írok valami szépet is. Nem régen másztam ki egy remek medencéből, valamint pénteken a szemináriumban az újakat bemutató showműsor volt. Haladjunk visszafele. :)

Ebben az évben keveset kerékpározom (egyenlőre), mivel a kórház jóval közelebb van, mint a tavalyi plébánia. (15 percen belül ott tudok lenni.) Ráadásul metrózom (hogy ápolgassam a kapcsolatot azzal, akivel megyek). A mozgáshiány nem csupán felesleges kilókat eredményez; testi bajokon kívül a lelki egyensúlyomat is kibillenti. Elhatároztam hát, hogy keresek egy uszodát, vagy legalább egy medencét. Egykor régen azt csicseregték a madarak, hogy van valahol egy ingyenes medence. Akkor nem sikerült kiderítenem. (Nem is törtem agyon magamat érte.)
Elkezdtem kérdezősködni. Elég gyorsan elirányítottak a tavaly érkezett Lukasz Celinskihez (lengyel). Ő tavaly rendszeresen (2-3 hetente) járt. No, micsoda öröm. Ma - vasárnap - ebéd után találkozunk a Falakon kívüli Szent Pál bazilika előtt. (A bazilikák közül talán a legszebb.) Együtt mentünk az Oratorio San Paolóba. Kiderült, hogy egy kb. 16 méteres medence áll rendelkezésünkre. Igen nagy öröm volt mikor megtudtam, hogy vasárnap zárva. Csak a klerikális reakciót engedik be, ill. a Római Nagyszeminárium növendékeit. (Minket ráadásul ingyen.) Egyetlen probléma, hogy egy főnek nem nyitják ki. Hárman voltunk 1/2 4-kor. Kinyitották.
Palccs. Nem tudom mióta nem voltam medencében. Nagyon jó mulatság. Úszni, úszni, úszni. Minden tagom mozoghatott. Jó találmány ez az úszás.
Másfél óra múlva - mikor már vagy 15 ember volt a medencében - hazamentünk. Ez igen-igen jó volt. Megyek majd amikor lehet. Amikor még fiatal voltam (:)) vasárnap reggelenként jártam úszni, most délutánonkéntra cserélem.

A másik mai vidám sztorim a pénteki “spettacolo”. Show, előadás, vetélkedő, vagy amit akartok. Leginkább mint együtt. Előtte két hétig egy kis filmecskét forgattunk, amiben az elöljárók le akarják váltani a királyt (a rektort), de egy hallgatozó pletykafészek kispap (van pár belőlük) elterjesztette a dolgok, így a király végül lezavarta őket a mosodába. Fényképes tapasztalataim miatt beszálltam. Én intéztem a fényügyeket két 300W-os reflektorral. (Nem túl nagyok, de használható.)
Az előadás úgy ment, hogy négyesével valami próbát kellett kiállniuk az újaknak, majd jött egy filmrészlet. Hangszer nélkül kellett zenélniük, (nagyo) híres/hirhedt olaszokat kellet felismerniük a horvátoknak, tojást sütöttek, táncoltak, stb. Nagyon jó hanglatúra sikerült. Nem volt (most) megalázó semelyik próba, de jót lehetett nevetni a szituáción (amibe igyekeztük az elöljárókat is belekeverni).
Az ilyen előadásra jöhetnek barátaink, rokonaink és üzletfeleink.
Én is élveztem, mert nem fényképeztem. Tudni illik sztrájkot hirdettem, de arról majd máskor. Fényképezés helyett beálltam segíteni. Én kezeltem az ökörszemet (occhio di bue). Így hívják azt a színházi reflektort ami a nézők fölül messziről világít a színpadra. Addig addig gondolkodtunk, szöszmötöltünk, barkácsoltunk, mignem elértük, hogy a reflektor mögül egy mikorfon segítségével dirigáltam a színpad mögött álló emberkének aki a lámpákat kapcsolta. Szegény színházunkban csak hátul lehet kapcsolni a lámpákat. Pontosabban a biztosítékokat kell kapcsolgatni. Remekül ment.
Igen jó este volt.
Mit írjak még?

Megvan. Tegnap (szombaton) este zenéltem. A csoportomban van egy olasz aki orgonázik valemennyire. Nagyon lelkes, nem nekem kell rángatnom. Már a harmadik kis darabocskát tanultuk meg. Semmi speciáls, csak végre egyszer nem don Marco Frisina egyik éneke, hanem “rendes” klasszikus darabocska. Egyszerű, aranyos. Orgona + furulya. A csoport misén áldozáshoz pl., vagy csak úgy a csoportnak. Nekem már az is elég, ha csak úgy zenélgetünk.

Összességében tehát az utóbbi napok igen szépek voltak. A kórházzal együtt. Az is hozzátartozik.