Az évfolyam kirándulás nem lelkigyakorlat, nem zarándoklat, nem turistáskodás. Mondta az elöljárónk. Hát akkor mi? Közös együtt lét.
Minden évben minden szentek ünnepén minden évfolyam együtt tölt egy napot. Ki itt, ki ott. Minden november elsején esik az eső.

Nem volt olcsó mulatság, de igen jól sikerült. Kibéreltük egy 20 fős buszt, hogy ne négy autóval kelljen mennünk, hanem mehessünk mind együtt. Csütörtökön a fél Róma elindult vidékre, így az autópályán lassan haladhattunk. Még jó, hogy mind együtt voltunk. Elővettük a gitárokat és zengett a busz egyházi, fél-egyház és teljesen egyháziatlan énekektől.
Orte városkájában turistáskodtunk, de tényleg csak egy egész picit. (Orte Rómától - rendes körülmények között - 3/4 órányira van a Firenze felé vezető autópályán. Egy tufa tömbre/tömbbe épített városka. Már az etruszkok Kr.e. 500-ben belső csatornahálózatot vájtak a tufába.)
Fél egyre értünk tényleges uticélunkhoz: egy kis falucsak kicsiny házába. Lungano di Teverina plébánosa újította fel, hogy plébániai csoportok télen-nyáron használhassák. A domboldalra épített házikó teraszáról be lehetett látni az őszi dombokat. (A völgy aljáról pedig felszólt az autópálya.) Mikor beléptünk a házba, a kandalló már kellemes meleggel árasztotta el a szobákat. Kint esett az eső.
Magunk lehettünk este 10-ig. Főztünk magunknak rengeteg tésztát. Sütöttünk a kandallóban húst, kolbászt, virslit, kenyeret, krumplit. Felfaltunk 5-6 tortát. Neki estünk 3kg Nutellának. (Bár alig a harmadával végeztün.) Volt nagy eszem-iszom, helye-hulya. Társasjátékoztunk, kártyáztunk, zenéltünk. Késő délutánra az eső is elállt, így a foci mániások is szórakozhattak. Igaz, rendszeresen le kellett rohanniak a domboldalon, mert a labda el-elgurult. (Induláskor, a sötétben, szintén legurították. Nem is lett meg. Ott hagytuk ajándékba.)

Lugnano in Teverina egyetlen nevezetessége a Betlehemjük. Egész évben “üzemel”. Öt méter széles és legalább öt méter hosszú. Biztosan több mint 100 figura van rajta. Mikor belépsz a kis teremben sötét van. Csak a sarokban pislákol a fény, a jászol mellett. Illettve a messzi mezőn egy-egy tűz lobog. A csillagos ég alatt csönd honol. a tücskök néha csirepelnek, a patak csendesen csobog. Majd megszólal a kakas és virradni kezd. A patakra leszáll a köd egy rövid időre. A messzi tengeren túl fel kel a nap. Megkezdődik a mindennapi munka. A teve nyammog, a kovács veri a vasat, a pék süti a kenyeret, a kémény füstöl, a száradó ruhát fújja a szél, a túz fölött fölforr a leves. A szomszéd házban is megszületett egy kisfiú, akire szomoró sors vár. A szomszéd szobában kártyáznak, alatta a koldus kéreget. A horgász halat fog, a munkás dolgozik, valaki kinyit egy nagykaput. Zajlik az élet Betlehemben.
Majd lassan leszáll az este. Dörög, villámlik, átrobog egy vihar. Ablakot, ajtót becsuknak. A víz nem forr tovább a kondérban. A tehén sem eszik már. Lassan elcsendesül minden. Egyedül a jászolban fekvő kis Jézus nem alszik, szülei is virrasztanak, és a három király sem tért még haza. A csillagos égen - ahol ott a nagy-göncöl és az orion is - megjelenik a betlehemi csillag. Lassan a jászol fölé kúszik, miközben egy angyal suhan át az égen, hogy szóljon a pásztoroknak.
Elcsendesedik és elsötétül minden. Újra meg kell nyomni a “Start” gombot, hogy újra éledjen Betlehem. Kétszer is végignéztük.

(Persze nem tudták volna letagadni, hogy olaszok. Első dolguk volt a TV bekapcsolása. Hazafelé a buszon azt hallgattuk, hogy ki-ki a mobiljára milyen vicces dolgokat töltött le. No meg be-beszóltak egymásnak, kényeskedtek. De melyik csoportban nincsenek surlódások? A nap közös örömeihez képest az-az egy-két összetűzés teljesen elhanyagolható.)

Nagyon jól esett kimozdulni Rómából. Hiányzott nagyon az ősz, a sárga falevelek, az őszi szél. A nap ugyan nem sütött, de valamit így is láthattam az ősz szépségéből. Igaz ugyan, hogy itt még mindig túl délen voltunk az igazi őszhöz. Az olajfa ligetek, a fényőfélék zöldek, és zöldek is maradnak. A lombhullató fák fele még szintén zöld volt. De a szőlő sárgállott, és még pirosban úszó fát is találtam. (A buszból kilesve.)

Remek nap volt. Együtt imádkoztunk, együtt ettünk, együtt szórakoztunk. Hála Istennek.