Minden bizonnyal az év legnehezebb hetébe kezdtünk bele. Ráadásul a hétvége már jól megalapozota a káoszt. Szombaton diakónuszentelés volt minálunk. Vasárnap Clericus Cup. Közben már pénteken megkezdődött a Fiducia kilencede. Pénteken jön vecsernyére a pápa. Szombatra meghívtuk mind az 1050 exalunnónkat. Egyébként pedig vizsgaidőszak van.

Szombaton két salernói diakónust szenteltek Rómának, itt a szemináriumban. Barátaik egy közösségből valók. Megtöltötték a kápolnánkat. Még a karzatra sem fértek fel. Kisgyerekek, fiatalok, felnőttek és öregek. Jó pár mozgássérült és szellemifogyatékos is volt köztük. Vagy húsz kisministráns erősítette a kispapságot. Öröm volt nézni ilyen társaságot.
Mi persze tudtuk, hogyan kell segíteni az embereket a szentmisén való hívő részvételre: mindent latinul énekeltünk. A hiszekegyet is hosszan-hosszan “gregoriánul”. A Miatyánkot is latinul énekeltük. Nem vagyok se a latin, se a gregorián ellen. Sőt, ha jól csinálják, kifejezetten szeretem. De egy amúgy is hosszú szertartást ezzel is nyújtani, ráadásul amikor a hívő közösség nagyrésze feltehetően nem érti? Minek? Persze a hívők nyertek. Kiderült, hogy sok mindent tudnak. A gyerekek ugyan hamar elunták a latin dicsőséget, kimentek a folyosóra játszani. Érthető. Az viszont meglepett amikor azon kaptam két ovodáskorú gyereket, hogy a papájukkal fenhangon, vidáman rózsafűzért imádkoznak az áldozá alatt a folyosón. (Korábban ők is ott hancúroztak.)
Fényképeznem kellett. Ide rohanni, azon átmászni. Volt még két fotós és két videókamera. Ők is majdnem mindehova felmerészkedtek. Hogy én mennyire nem szeretem ezt. Azt a pillanatot persze szinte senki nem kaptam el, amikor a püspök alatt összerogyott a szék. Úgy kellett elkapni. ;)

Vasárnap véres focimeccs volt. Őszintén szólva nem dobnak fel a meccsek. Az első öt perc alatt két gólt kaptunk. A hosszú négerek gyorsan futottak. Erre megindultunk mi is. Ritkán látni így rohanni kispapokat. Sajnos aztán egymásnak estek. Itt egy lökés, ott egy rugás. Talán ők kezdték, de mi sem voltunk restek. Nem jó ez így. A kapusunk úgy összeütközött a csatárral, hogy percekig nem tudott felállni. Már jött az orvos. Nagy ember ő, fellállt. De minek?
A véres és vad meccs 4:2-re végződött. Most is volt egy nem megadott gólunk, de mindegy így jártunk.
Nem elég szép ez a meccs. Az nyitómérközés, ahol az utolsó elötti percben egyenlített az ellenfél, na az szép volt. Kemény küzdelem volt, de végig korrekt és békés. A fődrukkerunk ingerülten azt magyarázta, hogy ő majd megszervezi az Anti Clericus Cup-ot. Nem kell a reklám, nem kell nagy díj. Barátságos mérkőzések kellenek a szomszédos kollégiumokkal. A focival (is) az a baj, hogy bárkit bármit mond, de valaki veszít. S aki veszít az nem vidám.

Ahogy közeleg a Fiducia minden nap más pap jön misézni. Kit 1, kit 2, mást 5 vagy 10, esetleg 25 éve szenteltek pappán. Mind nálunk végeztek. Ilyenkor visszajönnek egy délelőttre a szemináriumba. Amikor még fiatalok voltak… Minden nap le kell őket fényképezni. Még jó, hogy ketten vagyunk fotósok, így nem mindig én fényképezek.

Közeleg a nagy ünnep, a Madonna della Fiducia (Bizalom Nagyasszonya) ünnepe. Pénteken ünnepi esti dicséretet fogunk imádkozni a pápával. Utána nálunk marad vacsorára. A szombati nagymisére pedig hivatalos mindenki, akit valaha nálunk szenteltek diakónussá. 1050 pap él közülük. No, nem jön el mind, “csak” pár száz. Micsoda mise lesz.

Viszont a banzájra készülni kell. Kórus próbák vannak minden nap, de a titkárságon is van munkánk bőven. A névkártyák elkészítése, az ülésrend gépre vitele, a közmunkák koordinálása, stb. stb.
Közben pedig vizsgaidőszak van. Van aki hétfőn, kedden, szerdán vizsgázik. Nekem csak csütörtökön lesz egy, de az is éppen elég.
S, ha mindez még nem lenne elég honlapos bajaim akadtak. Az én - fáradtságból adódó - hibám miatt meghalt a focicsapat honlapja. És nem lehet feltámasztani csak úgy. (Inkább nem részletezem, mert kicsit kikészített.) A szeminárium honlapján is gond volt/van az image.modullal. Ilyenkor szokták megkérdezni, hogy a gépteremben a két rossz számítógépet mikor fogjuk már megcsinálni… “Ideje lenne dolgoznotok!” - mondják néha. Jaj… Ráadásul a jószándékű közvetlen “munkatársakkal” sem egyszerű mindig. (Gondolom nekik sem egyszerű velem.)

Fizikailag szerencsére még nem vagyok olyan fáradt. (Majd leszek.) A múlt héten sikerült többször is 3-4 órát aludni napközben is. :) Csak a végeláthatatlan problémák kicsit zavarnak és megnehezítik az életet. Ezért nekiestem a mézeskalácsoknak. (Amiket ezúton is nagyon köszönök a Kápolnának.) Már három családot jóízűen elfogyasztottam, mindenféle szép gondolatok közepette.

Majd vasárnap. Elmegyek végre úszni, majd két napot átalszom. S akkor kibékülve magammal és a többiekkel újra könnyedén vehetjük majd az akadályokat. Addig meg még csak kitartunk valahogy.