"Fogtam az ütőerét. Üt. Nem üt. Üt. Azt hittem, néhány perce van hátra, de ő még ötnegyed órát élt. Emberfölötti erő volt benne. Vasakarat volt a sejtjeiben, valami ősi életvágy a szöveteiben; én meg, mint egy porszem, úgy ültem ott. Mint egy semmi, egy senki. Egy tárgy.

Aztán egy utolsó, egy rettenetes, egy felháborodott hördüléssel végre egzitált." (Örkény István: Te édes-édes, részlet)

Örkényt olvastak a betegszállítók, vagy Örkény volt betegszállító? Az egzitálás mégsem csak a kórházi szakzsargon része?