Utóítéleteim és a WC-csészék

2005-ben Rómáig kerékpároztunk el ötvenen. Így két hét alatt bejártam Észak-Olaszországot és Rómát. Ez volt az első utam arrafelé. Mivel már készültem kiköltözni Rómába, mindent megfigyeltem: mi az ami más, mi az ami közös, mi az ami új, mi az ami nehéz.

Megvizsgáltam például a mosdókat is. Két hét alatt azért jó pár helyen, jó sok féle mosdóban jártam: benzinkutakon, kempingekben, kávézókban. Egyetlen olyan WC-csészét sem találtam, aminek lett volna ülőkéje. Tehát megállapítottam a vitathatatlan tényt: Olaszországban nincsen a WC-csészéken ülőke. Így ni.

Mintavételem térben elég változatos volt, darabszámra megfelelő. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy csakis nyilvános vagy fél-nyilvános mellékhelyiségeket használtam. Rómába költözésem másnapján hát megtudtam az igazságot: részletes megfigyeléseimből fölépített utóítéletem, teljesen hibás. Volt ugyanis ülőke a szemináriumi WC-k mindegyikén.

*

Most 2026 van. Épp a Fülöp-szigetekkel ismerkedem hetek óta. (Itt is sarkallatos kérdés az ülőke.) Újabb és újabb megállapításokat teszek, hogy kiigazodjak ebben a világban. (Nem csak a papírmentes WC-k ügyében.) Mégis szeretném, ha szabad maradnék, és (aránylag) könnyen felül tudnám bírálni már régen meghozott ítéleteimet.

És nem csak a Fülöp-szigetek tekintetében…