„Anglia” témában:

• Az önmagában jellegtelen fővároson nem sem segít az sem, hogy a másik oldalon közlekednek. Csak a fekete taxik és a piros emeletes buszok.
• Hogy élhetünk itthon királyi család nélkül? Egy királynő rettentő praktikus volna: beszédtéma, ünnepek, őrségváltások, parádék. Kenyér és cirkusz.
• Van itthon Warwicknál szebb vár, csak nem értünk hozzá. Ott mindent megtapogathatsz, mindig műsör van, és lusta keselyük huppannak a nézők közé.
• Délidőben a mindig elegáns öltöny-nyakkendős irodista kifeküdt a mini park mindig zöld füvére és kellemesen szunyókált. Mint mindig.
• Volt két nap, amikor nem volt krumpli. Nagyon szeretem a krumplit. És volt négy nap, amikor nem holt hús. Nagyon szerem a húst. Jobb is mint a Chicken Curry.
• Bárcsak az oxfordi kollégiumok közötti evezős versenyen a Head of the River csapatban lehetnék pár „lebámpingolt” hajó előtt. Erős hátránnyal indulok.
• Az Avon folyó hosszú lakóhajóival (virágokkal, kerékpárral, szélgéppel és napelemmel) úgy végig csurognék a Dunán. Mikor majd nem megy a kerékpározás.

Fényképes beszámoló: Képgaléria megtekintése a Google Photos-on →

Estefelé a London Eye környékén sétáltam a Temze partján a csendes esőben. Sokat változott a vidék, ahogy szemerkélésből szakadás lett. A Waterloo Bridge alatt a lakókocsi sörözőtől vettem egy műanyagpohár sört, jó drágán. Az egyetlen még szinte száraz sörpadot elvonszoltam a legesőtlenebbnek tűnő részre, miközben a híd résein át becsöpögő hatalmas vízcseppek hígították a sörömet. A pad sarkáról hallgattam a gitáros fiatal utcazenészt és bámultam a Big Ben fölött csapkodó villámokat. A zenét el-elnyomta a fölöttünk átdübörgő metró.