„Kell, hogy megtegyem a magam dolgát, kell, hogy ráhangolódjak és figyeljek, de az erőt, ami visz vagy éppen nem visz, azt nem én adom.” Elek László SJ vallomása a Balaton közepén a vitorlázásról. Itt a videó, és a gépi átirata.

Jezsuita a vízen

A vitorlázásban én azt szeretem, hogy nem én vagyok a szél. És hogy ez akkor működik, hogyha a széllel össze tudunk hangolódni. És persze kell, hogy én is megtegyem a magam dolgát benne: nekem kell jól beállítanom a vitorlákat, hogy ráhangolódjak és figyeljek. De az erőt, ami visz – vagy éppen nem visz, ha annak nincs kedve –, azt nem én adom. És hogyha összehangolódok a széllel, akkor szinte bármerre lehet menni.

Pont széllel szemben nem lehet menni – pont úgy, ahogy szemben az Isten akaratával nem. De egyébként nagyon sok felé lehet menni. És nagyon sok felé lehet jól menni. Az a fontos, hogy összehangolódjak, és közben mindig tudjam, hogy a szél az nem én vagyok. És hogy a szél sokkal, sokkal, sokkal, sokkal nagyobb és erősebb nálam. De ott van az a fele is, hogyha én nem állítom be rá jól a vitorlát, nem figyelek rá, akkor hiába fúj a szél: bedönt a vízbe, vagy éppen nem dönt be, csak megáll, vagy elsodor, vagy bármit csinál. És ezt élvezem a vitorlázásban, hogy vagy vacakolunk, vagy megyünk és összehangolódunk, vagy nem is sikerül.

Néha azért félek is, mert van nagy vihar, ami megtépáz, és akkor nem érzem magam biztonságban. Máskor meg egész nap szinte meg sem mozdulunk, néha csak leégünk a napon. De ez olyan, hogy össze kell hangolódni a természettel, az erőkkel – és hát egy kicsit saját magammal is.

Hát most itt vagyok, jó pár hetet töltök a Balatonon. Igazából a szervezés egyszerűsége miatt nem tervezek előre túl ügyesen. Ezért hirdettem meg, hogy bárki jöhet: diákjaink, diákjaink családjai, tanárok, családokkal, ismerősök, barátok, rokonok. És akkor egy-egy fél napot, egy napot együtt töltünk – akár több ilyen közösség összefut, akár külön –, és kicsit vitorlázunk. Tehát bizonyos szempontból semmi nem változik meg az életükben, nem tartok nekik mély teológiai előadásokat reflexióval. De beszélgetünk, együtt vagyunk, beszélgetünk az életről, amiről éppen – épp napsütésben, vagy épp esőben. Mindig, mindig azzal a felszólítással hívom őket, hogy gyertek, de nem centizem ki az időt, hogy mikor vitorlázunk. Arra a napra ne vegyünk programot, mert ha éppen fúj a szél, akkor gyorsan haladunk; ha a Balaton közepén eláll, akkor ott fürdünk, és nincs hova menni; ha vihar van, akkor el se indulunk.

Mindig úgy, ahogy jön az élet. Ahogy jön a szél.


Forrás: Jezsuiták – Jezsuita a vízen, YouTube.