„nagyböjt” témában:

A Waigand közösséggel családias volt a Húsvét. Esztergomban ünnepélyes. Mátraszőlősön Krisztus támadt fel.

Meghalt a pásztor, szétfutott a nyáj.

A kántor hamis volt. A passió össze-vissza csúszkált. Ráadásul állva hallgattuk meg. A kereszthódolathoz hívó hármas intonáció borzasztó magasra sikerült. Krisztus meghalt. Mégis.

Csendes délelőttöt tartunk. Mellettem a misekönyv és egy kancsó tea. A plébánia kis ablakán túl virágzó fa, mögötte a Mátra. Friss szelő járja át a szobát. Íze van a levegőnek. Egy ajtóval arrébbról átszűrődik Jézus éneke: „beteljesedett”. Így telik el a késői ébredés utáni két óra: csendesen, nyugodtan, Istennel, gyönyörűen.

Ma megint szembesülnöm kell azzal, hogy esendő ember vagyok: türelmetlen. Máma széjjel akarok zúzni mindent ami számítógép.

De Uram, ezt ígérted nekünk, amikor otthagytuk a hálóinkat? Hol marad a te dicsőséged? Hol vannak a megtérők tömegei? Hol vannak az ifjúsági csoportok? A közösség segítsége, a követésed öröme, az imádság íze hol marad?
Ezért követtünk Téged éveken át?

Ma Signore, questo tu ci hai promesso, quando abbiamo lasciato le nostre reti? Dove è la tua gloria? La folla dei convertiti dove è? I ragazzi della cresima dove sono? L’aiuto della comunità, la gioia della sequela, il gusto della preghiera dove sono?
Per questo abbiamo fatto questi anni con Te?