Ma reggel, életemben először munkába indultam. Kórházi betegszállító lettem. Reggel még a munkaügyön és az üzemorvosnál el kellett intéznem ezt-azt, így csak kilenckor tudtam ténylegesen munkába állni. Na majd holnap… (Rendesen hétkor kezdek.)

Kaptam magam mellé egy társat. Ő az, aki megmutatja mit, hogyan kell csinálnom. A héten egy osztályon fogunk dolgozni. Ő szintén Laci. A betegszállítók között mindenki Attila vagy Laci, kivétel Sanyi bá’t.

Szegény másik Lacit erősen hátráltattam a munkában. Nem elég, hogy gyakorlatilag egyedül volt, de minden lépésnél magyaráznia kellett, hogy mit miért és hogyan csinál. Ezért lassabban is haladtak a dolgok, s volt beteg aki be is szólt miatta. De Laci jó fej, és állja a sarat.

Mit csinál egy betegszállító? Szállít és kísér beteget, vért, gyógyszert, leletet és amit kell. Általában egyszerre három helyre kell vinni különböző vizsgálatokra betegeket. Ráadásul egy részüket a másik épületbe kell eljuttatni, amihez egy autót kell hívni. Ami vagy megérkezik két percen beleül, vagy nem. (Vagy nem.) Így mire Miska bácsi is bejut az elektroterápiára, addigra már hívogatnak a „nimfödémáról” (bocsánat, még nem tanultam meg rendesen a neveket), hogy mikor segítjük már át a nénit a szobájába, mert tizenegyre fizioterápián kellett volna lennie. S közben egy jó pár kémcső vért kell átvinnünk még az „ötvennégyesből” a „nagy házba”.

Még jó, hogy a legtöbb vizsgáló délben bezár, így le lehet ülni ebédelni. Van egy kedves kis ebédlő, ahonnan rálátni a Margit-hídra, Parlamentre. Ma még nem voltam befizetve, de egy kis maradékkal megkínáltak.

A betegszállító élete nehéz. Munka folyton van, szinte mindig megkérdezik, hogy hol késik már. Csak hát kevesen vagyunk. Az elmúlt hét alatt hárman mondtak fel. A minimális létszám alig van meg. A fizetés persze kevés. Stb. stb.

De vannak, akik tartják a frontot. Sanyi bá' már legalább harminc éve betegszállító. Ő tudja, mi a dörgés. Csütörtökön vele fogok ügyelni. (Bár még nem egész éjjelen át.) Azt mondta, hogy egyet se féljek, ő majd átad mindent amit tud. S vigyázni fog rám, nehogy túl hirtelen találkozzam a munka legmélyebb bugyraival.