Egy éjszaka arra ébredtem, hogy valami röfög a közelemben. Feltehetően egy vaddisznó. Nem mertem kinyitni a szememet, inkább hálózsákostul visszagurultam a sátorba. Könnyű így járni, ha a „cseh” sátraknak nincs elég cöveke.

A Báró-kútjánál táboroztunk a mormotákkal kis patak bal partján 1994-ben.

Egy évvel korábban is voltak vadkanok, mikor a Király-réten (Pilis) táboroztunk. A rét mellett ott a vaddisznó pocsolya. (Azon túl pedig a cserkésztábor.) Éjjelenként odajártak a fürdeni és eszegetni a vaddisznók. Egy hajnalban egyikünk álmosan felült kinézet a sátor ajtaján. Hatalmas sötét árny caklatot el a sátor előtt. Gyorsan becsukta a szemét és aludt tovább.

Amikor pedig misére mentünk Pilisszentkeresztre, akkor az egyik kanyarban furcsa bűzt éreztünk. Egy vadkan maradéka rohadt az árokban. Visszafelé is megnéztük miközben énekelve meneteltünk a szakadó esőben.