A szerzeteseknek ugyebár nem igazán van magántulajdonuk. (Szegénységi fogadalom.) Én még csak jelölt vagyok, így még sok minden az enyém. De most beleszagoltam egy kicsit a köztulajdon gyönyörűségébe.

Történt, hogy szombaton sütöttem egy nagy tepsi zserbót. (Haragudtam a világra, ezért kellett valami pozitívat alkotnom.) A zserbó egész jó lett. (Azért most is hagyni kellett fél napot állni, hogy igazán jó legyen.) Vasárnap estére – láss csodát – el is fogyott mind. Nagyot néztem: ilyen hamar? Ki lehetett éhezve a csapat.

Kaptam ma egy SMS-t: „Jó volt a zserbó Laci! Kolléganőimnek is ízlett! :) xx”. Szóval elvitte és elajándékozta a felét, s ezért fogyott olyan gyorsan.