Hiába vagyok jezsuita, hiába tudják, mikor érkezem, hiába ígérik, hogy várni fognak. Egy rendházba az első bejutás — legyen az a világ bármely pontján — mindig körülményes. Nem hallják, nincsenek otthon, nem figyelnek. Bármi előfordulhat. És elő is fordul. Itt kijöttek ugyan elém a repülőtérre, csak se táblát nem tartottak, sem nem kerestek fennhangon kiabálva. 

Robert Dolinar szlovén jezsuita testvér vezetésével megújult a miskolci rendházunk kápolnája. December 11-én ünnepi szentmise keretében Palánki Ferenc egri segédpüspök megáldotta.

Höll quondam dictus, cum suspicit astra Viennae       Hell clarum merito nomen adeptus erat.   Sic ex visceribus terrae, noctisque cavernis       In coelos gentem sustulit ille suam.

A pozsonyi szlovák jezsuiták után meglátogattuk Szatmárnémetiben a román jezsuitákat is. Itt is előkaptuk minden nyelvtudásunkat, így gabalyodott össze francia, spanyol, olasz, román és magyar szó. Végül a magyarok mondták, hogy mulţumesc, amire a románok felelték, hogy szívesen.

Szaniszló otthagyta nemesi rokonait és családja ellenére Lengyelországból Rómáig gyalogolt, hogy jezsuita lehessen. Testvére dühösen nyomába eredt, de mire utolérte, meghalt.

Przemysław Wysogląd, lengyel jezsuita, jól megrajzolta egy nagyon szép kérpegényben. Sajnos csak lengyelül van meg, de hát nem sok szöveg van egy jó képregényben. (Valaki lefordítja?)

A miskolci Iskolalelkészség készülő munkaköri leírásából:

Örömmel továbbítom a hírt, hogy a jezsuiták megpróbálnak haladni a korral és kipróbálják milyen is az élő közvetítés az Ustream segítségével.
Csütörtökön 19 órától: http://www.ustream.tv/channel/jezsuitastudio

Mégsem kell Genovába mennem jezsuita noviciátusba. Ma hivatalosan megerősítették a generális atya döntését, miszerint ősztől újra lesz noviciátus Magyarországon, fönn Dobogókőn. Én is ott leszek. Két évig.

Ma kaptam meg a levelet: felvettek a Jézus Társaságába. Fordulópont. Megjegyzendő pont. Persze nem változtat ez semmin. Holnap munka.

A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A jubileum örömével hívjuk és várjuknyílt napunkra azokat a fiatalokat, akikben ott motoszkál az érdeklődés, kíváncsiság: hogyan imádkoznak, mivel foglalkoznak, és mit akarnak a mai jezsuiták? Közös imádságra, töltekezésre és találkozásra hívunk.”

A Szív újság jubileumi számában (2008. december) jelent meg rólunk - a Montserrat jezsuita jelöltközösségről egy cikkecske. Most közlöm az eredetit.

... Koronkai Z.: Jezsuita hivatásgondozás Elek L.: A Monserrat jelöltközösség Nagy E.: Testvérhivatás ...

„A pihenés ránk is fért: most kezdődött csak a kaland. A jezsuita novíciusok szerveztek nekünk város- és ‘rendismerettel’ egybekötött akadályversenyt. A városlakók bizonyára nem felejtették el egykönnyen a belvárosban ide-oda futkosó, Szív újságot rájuk tukmáló, az esküvőre betörő, kis papírcetliket kereső, macimentő, szemetet szedő, a jezsuitákról reklámfilmet forgató, és Kaszap Istvánról kérdőívet készítő kollégistákat.”  (www.szentignac.hu)

Vajon melyik jezsuiták írn(án)ak így magukról? Annyit segítek, hogy a 100 éves önálló Magyar Jezsuita Rendtartormány tagjai között kell kutatni.

A jezsuita Montserrat jelöltségi ház 2008. szeptember 12-én, Szűz Mária névnapján, végre megnyitotta kapuit. Először az év során összegyűlt mind az öt jelölt. Először egy szentmisére, majd egy vacsorára. Azóta itt lakunk.

Sokan már tudjátok, de néhányan még nem, hogy akkor most mit is fogok csinálni ebben az évben. A jezsuita noviciátus előtti úgynevezett jelöltségi évben lesz részem; itthon leszek, Magyarországon.

Ugyan októberre ki volt tűzve a diakónusszentelésem, de előreláthatólag nem fognak szentelni, mert szeretnék jezsuita lenni. Ez bizony többeket meglepett.

Többek kérdezték és talán mégtöbbek kíváncsiak arra, hogy mi fog velem történni az elkövetkező időkben. Íme.

Minden Ádámmal és Évával kezdődött, de hogy ne kelljen annyit, írni inkább csak két évig megyek vissza az időben. Megpróbálom viszonylag részletesen elmesélni, hogy hogyan jutottam idáig. Legalábbis azt, hogy most hogyan látom. Várhatóan az évek során sok minden fog még tisztulni, tisztázódni. Hangsúlyok erre-arra eltolódhatnak. Naplómban visszalapozva így látom a történteket:

Főpásztoromtól kértem, hogy ne szenteljenek föl diakónussá ősszel az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye számára, mert szeretnék belépni a jezsuita rendbe.

Gondolom sokaknak (szinte mindenkinek) hirtelen meglepetés ez a hír. Talán túl hirtelen. Azt feltételezhetnétek, hogy hirtelen jött ötlet. Pedig nem. Már több mint két éve győzköd az Úr.