„másutt” témában:

A teremtett világ védelme nem távoli elv, hanem mindennapjaink része, ezt érzik és megélik a szegedi Szent József jezsuita templomban is. Az épület melletti aszfaltozott részt fokozatosan élettel teli zöldfelületté tervezik átalakítani. Ennek egyik első, látványos lépéseként közösségi komposztálót építettek.

Mit adhat a fiataloknak egy lelkinap, amelynek programjában általában a lelki témájú előadás, a gyónás és a szentmise is helyet kap? Hogyan tartanak lelkinapot a jezsuiták kilencszáz diáknak? Miként vezetik a rájuk bízottakat a hit útján? Elek László jezsuita szerzetessel beszélgettünk, aki közel tíz éven át foglalkozott ezekkel a kérdésekkel a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium iskolalelkészeként.

Automatikus fűtés a templomban, okospersely és AI-alapú bibliai kereső – Elek László jezsuita szerzetes számára ezek már nem futurisztikus ábrándok, hanem napi szinten működő digitális megoldások. A szegedi Szent József-templom igazgatóját arról kérdeztük, hogyan szolgálhatja a mesterséges intelligencia, illetve a digitális világ az egyház életét. Gellért Sára Mária interjúja.

Tradíció és modernitás, a kétkezi munka és az okos technológiák különleges együttélése tapasztalható meg a szegedi Szent József templomban. A kertet kisvasút szeli át, a műhelyben a templomigazgató lézergravírozóval készít hűtőmágneseket, a sekrestyében bonyolult digitális kapcsolótábla működteti a fűtő-, hűtő- és világítórendszert. Elek László meggyőződése, hogy a barkácsolás, de a technika modern vívmányai is képesek közelebb segíteni a híveket a Jóistenhez.

A Szent István Televízióban beszélgettünk a zarándoklatról, a novíciátusról, a bostoni évekről, az ifjúságpasztorációról, a gyermekvédelemről és az egyház sokszínűségéről. Itt a videó, és a gépi átirata.

A jezsuita rend magyar közössége, hogy erősítse az Egyház digitális jelenlétét, meghirdette Szegeden a Szent József Hackathont. A keresztény informatikai műhelyben június 9. és 11. között informatikai projektek megvalósítására gyűltek össze programozók Elek László SJ meghívására a jezsuita plébánián.

Az online naptárba beírt miserend szerint magát fűti fel az egyik szegedi jezsuita templom, de már a perselypénzt is fizethetjük bankkártyával.

Az 54. Kékszalagon indult a Jazz nevű sportvitorlás is, fedélzetén a Piarista Vitorlázó Egyesület néhány tagjával, akik különféle közösségekből érkeztek, hogy negyven órára összeköltözve megvalósítsák azt, amit szeretnének közösségeikkel is életre kelteni – egy hajóban vitorláztak cserkészek, regnumiak, a Kalazancius Mozgalom tagjai. Az alábbiakban Elek Lászó SJ írását szerkesztve közöljük.

Vannak munkáim, projektjeim, terveim, álmaim, amiknek mintha lenne fele. De ami igazán fontos az ma is egészen elérhető. Ezért próbálok minden nap “egészúton” lenni: úgy élni, hogy a nap önmagában is egész legyen. Nem csupán azzal, hogy ma is letettem valamit az asztalra, inkább azzal, hogy ma is szerettem. Sőt: ma is engedtem magam szeretni. És nem csak Isten által.

Rengeteg féle kábelem, átalakítóm, csatlakozóm van. A legtöbbet csak nagyon ritkán veszem elő, de olyan jó hogy ha éppen szükség van a szolgálatomhoz valamire, akkor számíthatok magamra: lesz megfelelő kábelem.

Tudom, hogy ez a hó nem az a hó. Tudom, hogy nincs itt: elvitték, elhamvasztották. Tudom, hogy egy lépéssel se vagyok hozzá közelebb itt a hegyen, mint bárhol másutt a világban. Tudom, hogy feltámad. Tudom, hogy az Úrral van együtt. És végre igazán boldog.

Amikor lerogyhatok egy székre a sarokba és nem kell tennem semmit. Csak ülök és vagyok. Mégis akad egy tál meleg leves vagy egy jó habos kávé, egy meleg radiátor vagy egy megcsillanó napsugár, egy őszinte szó vagy csak közös csönd, egy régi történet vagy aktuális vágyak és remények. Megélem hogy szeretve vagyok, amikor nem küzdök egymagamban, hanem engedem hogy legyek, engedem hogy legyünk. Azt hiszem olyan sokan és sokat szeretnek engem, hogy még bőven van mit megélnem. Meg is próbálom.

Az iskolai lekinapokról szóló kézikönyvemről a Magyar Kurírra írtam egy ismertetőt, amit itt közzéteszek most:

A covid miatt nem mehettünk misére, ez mégis vezethetett (volna) megújuláshoz például a családon belüli imádság terén. Erről írtam a jezsuita blogon.

Szentelésem kapcsán a Trauttwein Éva beszélgetettem velem a Magyar Kurírtól: Elek Lászlót nemrég szentelték pappá, és augusztusban ünnepelte elköteleződését. Kórházban és iskolában dolgozott tanulmányai alatt, több egyházi weboldal fejlesztője. Életútjáról kérdeztük.

Megjelent az Embetárs folyóiratban szakdolgozatom második felének magyar fordításának rövidített változata:

Megjelent az Embetárs folyóiratban szakdolgozatom első felének magyar fordításának egyszerűsített, de igen-igen elméletire sikerült változata:

A kurtabérci lelkigyakorlataink igen „sikeresek” voltak és a hit struktúrájának fejlődésének elmélete is komoly alapokon áll. De sajnos egyiket sem könnyű úgy átadni, hogy jól használható legyen más iskolák lelkigyakorlatain is.
Ezért hát még jobban elmélyedtem a hit-struktúra-fejlődés elméletben és újra átgondoltam a kurtabérci lelkinapok részleteit. E két reflexió eredményét pedig összefoglaltam hét alapelvben, ami hasznos lehet gimnáziumi kötelező osztály lelkigyakorlatok során. A hét alapelvet ezekkel a kulcs kifejezésekkel lehet összefoglalni:

A múltkor megkérdeztek arról, hogy itt mit is gondolnak a francia mészárlásról. Én meg válaszoltam. Csak nem pont a kérdésre.

„NE CSUKD BE A SZOBÁD AJTAJÁT NAPKÖZBEN! Az első pár hétben sok-sok diák próbál barátokra lelni. Hogyan tudsz barátkozni, ha bezárkózol a szobádba és a monitorba bámulsz? Tartsd tárva nyitva az ajtódat! Keveredj a többi diákkal. Hívj meg embereket egy kávéra! Fogadd el a meghívást, ha mások hívnak hasonlóra!”

Interjút készített velem Szilvay Gergely a kereszteny.mandiner.hu számára a szentiras.hu-ról a zsolozsma-t is érintve.

Egy jezsuita ötletére ajándékot készítettünk a miskolci diákjainkkal a Szentatya 77. születésnapjára. No, nem csak jó kívánságok voltak benne, hanem sok-sok ádventi jófeltétel is.

Részletek a jezsuita blogon: jezsuita.blog.hu/2013/12/16/ajandek_ferenc_papanak

A Vents Alizés 2012 tavaszi számában megjelent egy fénykép sorozat tőlem is, aminek a bevezetőjeként a következő francia nyelvű bemutatkozás áll:

Höll quondam dictus, cum suspicit astra Viennae       Hell clarum merito nomen adeptus erat.   Sic ex visceribus terrae, noctisque cavernis       In coelos gentem sustulit ille suam.

Egy vasárnap esténként kilenctől hallható internetes rádió vendége voltam:

Bucsy Leventével egy énekkarban daloltunk egykoron. 2011-ben meg interjút készített velem az MNO (Magyar Nemzet Online) részére. Az eredeti cikket (mno.hu/interju/jezsuitanak-keszul-durva-mi-1034120) bedarálta a történelem, de az archive.org segítségével újra olvasható az egész:

A Szív újság jubileumi számában (2008. december) jelent meg rólunk - a Montserrat jezsuita jelöltközösségről egy cikkecske. Most közlöm az eredetit.