„könyv” témában:

Itt a honlapon már régóta olvasható a 2011-es kunyerálós zarándoklatom története, ami most fényképekkel kiegészítve megjelent és megvásárolható a Jezsuita Kiadónál.

³Egy hang kiált: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. ⁴Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. ⁵Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így.”

Az iskolai lekinapokról szóló kézikönyvemről a Magyar Kurírra írtam egy ismertetőt, amit itt közzéteszek most:

Hóviharra vágyakozom akármikor egy kis faluban éjszakázom télvíz idején. Bárcsak leszakadna a hó. Bár ne lehetne elhagyni a házat és pattogó tűz mellett hintaszékben ücsörögve lehetnék boldog.

Első, játék próbálkozásom a hangtechnikával. Majd még csiszolom, de talán jobb a buta valami, mint az okos semmi.

Ami elkészült már, az az első elbeszélés (a négyből).

FRISSÍTVE 02/26: A második elbeszélés első darabja is készen van.

Szaniszló otthagyta nemesi rokonait és családja ellenére Lengyelországból Rómáig gyalogolt, hogy jezsuita lehessen. Testvére dühösen nyomába eredt, de mire utolérte, meghalt.

Przemysław Wysogląd, lengyel jezsuita, jól megrajzolta egy nagyon szép kérpegényben. Sajnos csak lengyelül van meg, de hát nem sok szöveg van egy jó képregényben. (Valaki lefordítja?)

Dobogókő – Bodajk – Andocs – Máriagyűd

Augusztus 4-én felülök a kerékpáromra és elmegyek. Hogy honnan indulok és hová érkezek majd, azt még nem tudom. A VIII. kerület egyik kapualján fogok kigurulni és a térkép sarkában Koppenhága lesz, de ez csak a földrajz. A névleges célom, hogy találkozzak egy barátommal Dánia fővárosában. Igazából nem ő a fontos és nem is az útba eső Prága, Drezda vagy Berlin. Az utazás a fontos.

 "Fogtam az ütőerét. Üt. Nem üt. Üt. Azt hittem, néhány perce van hátra, de ő még ötnegyed órát élt. Emberfölötti erő volt benne. Vasakarat volt a sejtjeiben, valami ősi életvágy a szöveteiben; én meg, mint egy porszem, úgy ültem ott. Mint egy semmi, egy senki. Egy tárgy.

Aztán egy utolsó, egy rettenetes, egy felháborodott hördüléssel végre egzitált." (Örkény István: Te édes-édes, részlet)

A nyáron Dániában jártam a magyar anyától született Daniele Noorgard dán kispap szentelésén. Sokat kerékpározgattam egymagamban Koppenhágában. Nagyon megtetszett az az északi vlág. Sok-sok kerékpár, zöld parkok, gyönyörű házikók. Tenger, hatalmas vitorlások és tengerjáró hajók, szélerőművek. Mindenütt rend, de nem egézségtelen precízség. Ezek a dánok tudnak valamit.

Hirtelen jött az ötlet: látogassuk meg ismerőseinket Sandomierzben. 2004.10.19-22.

Végre megvalósult egy álom. Vándortábor Erdélyben (bár nem indián tábor volt és nem lóval mentünk). 2003.08.05-15.