„Dánia” témában:

2009\ nyarán elmentem Koppenhágába egy szál kerékpárral. Hoszan be is számoltam róla már útközben. Ám nem itt, hanem az Adab oldalán. Nézz el oda és mindent megtudhatsz.

Az első pihenő nap. Újra belevethettem magam a modern világba. Volt fürdőm, ágyam, internetem, projektorom. Minden, ami kellhet. Nem biztos, hogy annyira kell.

Az utolsó 150km. A szél most is fújt. Másként végre. Esett. Legalábbis Koppenhágában. Meg volt defektem is. Aztán száguldoztam. És effélék. Hosszabban is érdekel? Ám legyen.

A csillagokat nézve aludtam el. Most láttam először a csillagokat. Az első napokban a telihold fénye mindent elnyomott. Aztán vagy felhős volt az ég, vagy túl hamar elaludtam. Gyönyörűek a csillagok. Sok-sok millió fényévre vannak azok az izék, és mire ideért a fényük, már lehet, hogy nem is léteznek. Itt vagyunk egy piciny bolygón valahol a világmindenség egy részletében. Ezt az egészet valaki nagyon-nagyon jól kitalálta. Ennyire jól összerakni nem tudja a véletlen.

Vasárnap volt az újmise, Koppenhágától úgy 20 km-re. Húsz kilóméter. Egy óra alatt letekerhető. Nehogy má’ nem kerékpárral mennyek. Dániel még az éjjel félálomban adott nekem egy térképet a környékről. Elmagyarázta mi merre, és hívjam ha gáz van.
A kerékpár nagy szabadságot adott. Nem kellett többet senkire sem várni. A magam ura voltam.

Szombaton délután volt a szentelés. Egész délelőtt csináltam amit akartam, sétáltam. Majd az utolsó pillanatban kerékpárra pattantam.

A nyáron Dániában jártam a magyar anyától született Daniele Noorgard dán kispap szentelésén. Sokat kerékpározgattam egymagamban Koppenhágában. Nagyon megtetszett az az északi vlág. Sok-sok kerékpár, zöld parkok, gyönyörű házikók. Tenger, hatalmas vitorlások és tengerjáró hajók, szélerőművek. Mindenütt rend, de nem egézségtelen precízség. Ezek a dánok tudnak valamit.