„iskola” témában:

Mit adhat a fiataloknak egy lelkinap, amelynek programjában általában a lelki témájú előadás, a gyónás és a szentmise is helyet kap? Hogyan tartanak lelkinapot a jezsuiták kilencszáz diáknak? Miként vezetik a rájuk bízottakat a hit útján? Elek László jezsuita szerzetessel beszélgettünk, aki közel tíz éven át foglalkozott ezekkel a kérdésekkel a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium iskolalelkészeként.

Az iskolai lekinapokról szóló kézikönyvemről a Magyar Kurírra írtam egy ismertetőt, amit itt közzéteszek most:

Megjelent az Embetárs folyóiratban szakdolgozatom második felének magyar fordításának rövidített változata:

A kurtabérci lelkigyakorlataink igen „sikeresek” voltak és a hit struktúrájának fejlődésének elmélete is komoly alapokon áll. De sajnos egyiket sem könnyű úgy átadni, hogy jól használható legyen más iskolák lelkigyakorlatain is.
Ezért hát még jobban elmélyedtem a hit-struktúra-fejlődés elméletben és újra átgondoltam a kurtabérci lelkinapok részleteit. E két reflexió eredményét pedig összefoglaltam hét alapelvben, ami hasznos lehet gimnáziumi kötelező osztály lelkigyakorlatok során. A hét alapelvet ezekkel a kulcs kifejezésekkel lehet összefoglalni:

Fehér alapon két széles zöld háromszög. Narancs és sárga három négyzetméteren. Össze-vissza mozdulatok. No meg a levizelt rézlemez.

„NE CSUKD BE A SZOBÁD AJTAJÁT NAPKÖZBEN! Az első pár hétben sok-sok diák próbál barátokra lelni. Hogyan tudsz barátkozni, ha bezárkózol a szobádba és a monitorba bámulsz? Tartsd tárva nyitva az ajtódat! Keveredj a többi diákkal. Hívj meg embereket egy kávéra! Fogadd el a meghívást, ha mások hívnak hasonlóra!”

Egy jezsuita ötletére ajándékot készítettünk a miskolci diákjainkkal a Szentatya 77. születésnapjára. No, nem csak jó kívánságok voltak benne, hanem sok-sok ádventi jófeltétel is.

Részletek a jezsuita blogon: jezsuita.blog.hu/2013/12/16/ajandek_ferenc_papanak

A miskolci különleges, azaz igazán hagyományos ádventi hajnali misékről írtam a jezsuita.blog.hu-ra:

Sok nekem ez az öt idősík. Lassan év vége, így kezdődhet a reflexió. Közben terveznem kell az őszt és a 2013/14-es tanévet. Pedig még keményen zajlik az iskola. Egyik pillanatban a távoli célokat boncolgatom, a másikban magamat elemzem, miközben éppen hittanórát kell tartanom.

239 napja nem írtam semmit a naplómba. Azóta élek Miskolcon. Minél kevesebb az esemény, annál többet írok. Most az események nyertek.

A miskolci Iskolalelkészség készülő munkaköri leírásából:

Elékészült. A nyolcadikosok bemutatták évvégi, úgynevezett mestermunkájukat. Íme:

Nyolcadikos diákokkal csinálunk animációt. Krétával rajzolunk a táblára, amit apró változásonként lefényképezünk. A sok-sok képet egymás után levetítjük és kész az animációs filmecske.

Összegyűltek a kerületi iskolák diákönkormányzatainak képviselői. Tőlünk is jöttek négyen, meg én. Már idefele említették, hogy ez a program legfeljebb a tanulásnál jobb. Másnál biztosan nem.

„Mivel önhibámon kívül én sem tudtam eljutni nemrég az osztálytalálkozóra, ezért azt az ötletet vetném föl, hogy mindenki írhatna magáról pár szót, hogy mit végzett, mit csinál mostanában…„ - kezdte levelét egy régi osztálytársam, akit nem láttam már vagy öt éve.

Azt még valahogy felfogom, hogy a lányok közösségben szeretnek WC-re menni. De egy 15 perces szünetben miért kell négyszer WC-re menni és hogyan fér el az iskolai mellékhelységben 15 lány egyszerre?

Most arról kellene írnom, hogy milyen az új munkahelyem. Ám nem tudok olyan szabadon írni az ÖKU-ról, hiszen szinte minden olvasómnak köze van ehhez az általános iskolához.