„Regnum” témában:

Az 54. Kékszalagon indult a Jazz nevű sportvitorlás is, fedélzetén a Piarista Vitorlázó Egyesület néhány tagjával, akik különféle közösségekből érkeztek, hogy negyven órára összeköltözve megvalósítsák azt, amit szeretnének közösségeikkel is életre kelteni – egy hajóban vitorláztak cserkészek, regnumiak, a Kalazancius Mozgalom tagjai. Az alábbiakban Elek Lászó SJ írását szerkesztve közöljük.

A réteg tagjai között valószínűleg bőven akadnak olyanok, akik kevesebbszer voltak Regnum táborban, mint ahányszor Elek Laci járt rétegtáborban. Minket is örvendeztet jelenlétével, itt az ideje, hogy múltját, jelenét és jövőjét is megismerjük.

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

Loszity minden kedves polgárának!

Életem legelső cserkésztáboráról nem sokat írtam a honlapomon, pedig a nyár legfontosabb programjai közé tartozott. Akkor meg?

Oly rég óta vártuk, íme itt van. Én meg pont most megyek el.

1991\, 2001, 2011. Egy sorozat harmadik tagja? Annál sokkal több.

Éjfél van. Hideg van. Itt ülök egy hálózsákban a színpadon, ahol holnap a dobos lesz. A rét szélén már állnak a sátrak. Viszont nincs itt áram és az útjelző táblák sincsenek a helyükön. Már csak kilenc óra és kezdődik a Regnum Majális.A mormoták vál

Most kivételesen nem én, hanem egy zenész. A platán rétegtáborban hallottam olyan „köszönöm”-öt, mint soha se előtte, se utána.

Jó, négy lépés után megállok egy pillanatra. Egy. Kettő. Három. Négy. Na még egyszer: három lépés, és megállok egy kicsit. Már csak száz méter lehet. Egy. Kettő. Elég volt. Nem lehet. Muszáj menni.

A minap megijedtem, hogy nem tudom felsorolni az összes mormota tábor helyszínét. (A vezetők nevét meg sem kíséreltem felsorolni.) A feladat tehát adott összegyűjteni a mormota (és pseudo-mormota táborok helyét, témáját, idejét, vezetőit.)

A Regnum főünnepére; december nyolcadikára (Szűz Mária szeplőtelen fogantatása) évek óta nem tudtam elmenni. Pedig egyesek szerint „regnumi az, aki ottvan mindig decnyolcon”. Jó-jó, nem rám gondolt. Én kivétel vagyok.

A Regnum Marianum Sportegyesület 2009 januárjának első hétvégéjén ismét megrendezi a Budai-hegység távoli csúcsai és a Budai-hegység még távolabbi csúcsai elnevezésű teljesítménytúrákat. Az éjszakai túra során kilenc, ill. a hosszabb távon tizenhárom hegycsúcsot kell megkeresni tíz órás szintidő alatt, a nagykovácsi plébániáról rajtolva.

A pontos kiíráshoz és egyéb érdekességek megtekintéséhez látogass el honlapukra: bhtcs.rmse.hu

Az oldalon kedvezményes előnevezési lehetőséget indítottak, mely december 31-ig tart.

Ez nem önajnározás kíván lenni, csak szeretném megosztani örömömet.

</meta></meta>

Tudom jól, hogy ahol ketten-hárman összejövünk az Úr nevében, ott van Ő is. Mégis fontos számomra egy szentségimádás, ahol valahogy máshogy van ott az Úr. Rómában szinte minden nap volt csendes szentségimádás. Ez hiányzik is nekem. Nagy örömömre a nyáron több szentségimádáson is ott lehetettem: a Boróka rétegtáborban és a VT-n is.

<!--  
	@page { size: 21cm 29.7cm; margin: 2cm }  
	P { margin-bottom: 0.21cm }  
-->  
</style>  </meta></meta>

Van nekem egy zseblámpám, ami már legalább húsz éves. Talán még nálam is öregebb.

Ma mentem el érte a Vértesbe. Elkezdem inkább elölről e történetet.

Mindig is féltem egyedül a sötét erdőben. Kettesben már szeretem éjjel is az erdőt. Egyedül viszont többször inkább lefeküdtem aludni sötétedés után, hogy ne kelljen az éjjeli erdőben barangolni.

Végre elköltöztettem jó pár fotómat innen a picasaweb.com-ra. Nem foglalják többé itt a helyet s jobban is kezelhetőek. Következik a lista az elköltözött albumokról. Írok mindről valamit, hogy a keresők megtalálják ezt az oldalt, és így mindenki eljuthasson a képeimhez.

Öt éve kaptam ezt a párnát. Most megmutatom, hogy mindenki tudja, meg van még. Öt éve ezen alszom. Nem akárhonnan van. Amikor a Vakondok elsőáldozóak lettek ezt kaptam. Minden este egy nagy mosolygós napra hajtom le a fejemet. (Bár nem mindig tudatosan.) Ráadásul, a képen ugyan nem nagyon látszik, de a nap minden sugarában egy-egy név van. Az elsőáldozók nevei. Nem felejtem őket. :)

Oscar Cabrera Bautista Ascension perui származású, Magyarországot megjárta, római egyházmegyés, újsmisés káplán. Jóban vagyunk. HosszúTávúTervezés jellemzi.
3 éves tervet dolgozott ki. Célja egy olasz, átlag 15 éves, kb. 20-25 fős csoport közösséggé formálása. A terv szerint az első év végén a csapat együtt táborozik majd egy magyar hasonló közösséggel. Második nyáron cserélnének: Olaszországban lenne a közös tábor. Harmadik évben pendig mindenkit elvinne Peruba.
Ehhez kell egy magyar közösség is. (Hajrá Regnum!)

A nyári vakondtáborban, ahogy mindig, most is volt akadályverseny. Csakhogy szakadó esőben. Tudom sok-sok akadályverseny volt már szakadó esőben. Nem szoktam megijedni egy kis esőtől, de aznap reggel bennem komolyan felmerült, hogy valami “B tervet” kéne felállítani. Mondjuk zsebakadályversennyé módosítani az eredeti tervet. Nem lehetett. Jobb is így.

Ma volt évkezdő vakond. Erre az alkalomra készítettem a fényképeimből egy kis filmecskét a táborról. Olyan lett amilyen. Többeknek tetszett.

Rendszeresen álmodom, de nem szoktam az álmomban új dolgokat kitalálni. Most így adódott. Van az a bizalom játék, amikor a párok egyik tagjának bekötik a szemét, és látó vezeti kézenfogva az erdőben a világtalant. A látó nem vezeti fának a világtalant. Ezt tuningoltam fel.

Nem sikerült papot szerezni a Vizicikányok táborába, ezért felkerestük a helyi atyát, Markó Gyula verbitát. A kapcsolatunk annyira meglepett, hogy eldöntöttem megírom nektek, hogy s mint történt.
A regnumi Táborozók könyvében is olvashatunk arról, hogy milyen fontos találkoznia egy közösségnek más közösségekkel vagy egy helyi templommal, plébánossal. Nem előre tervezetten, de találkoztunk a faluval. Kaptunk autót, friss tejet, korházba szállítást, buszt. Hmm. Megérte.