„szentségimádás” témában:

</meta></meta>

Tudom jól, hogy ahol ketten-hárman összejövünk az Úr nevében, ott van Ő is. Mégis fontos számomra egy szentségimádás, ahol valahogy máshogy van ott az Úr. Rómában szinte minden nap volt csendes szentségimádás. Ez hiányzik is nekem. Nagy örömömre a nyáron több szentségimádáson is ott lehetettem: a Boróka rétegtáborban és a VT-n is.

A dolog egyszerű: alvás nélkül se tanulni, se imádkozni nem lehet.

Hétfő este sikerült a szentségimádás alatt térdelve elaludnom. No, ez már nem jó így, mondtam és inkább kimenekültem a kápolnából. Kedden aztán összeszedtem magamat és átaludtam a délelőttöt és a délutánt is. Már is minden rendben. Este mindjárt jobban lehetett beszélgetni az Úrral.

Minden első csütörtökön szentségimádás van itt a szemináriumban az egész éjjelen át. A hivatásokért imádkozunk. A sajátunkért, a többi kispapéért, a nullad évért (propedeutikus év), azokért akik érdeklődnek a szeminárium iránt, és mindenki másért. Egy éjjel imádságban.

Kedves Mindenki!

Év elején, a nagy érdeklődésre tekintettel elhatároztam, hogy havonta írok Életjelet. Az első három még időben megjelent. A karácsony előtti szám sajnos kimaradt. Így alig 2 hónapról kellene beszámolnom nektek. Azt sem tudom, hol és merre kezdjem.