„A Szív” témában:

Vannak munkáim, projektjeim, terveim, álmaim, amiknek mintha lenne fele. De ami igazán fontos az ma is egészen elérhető. Ezért próbálok minden nap “egészúton” lenni: úgy élni, hogy a nap önmagában is egész legyen. Nem csupán azzal, hogy ma is letettem valamit az asztalra, inkább azzal, hogy ma is szerettem. Sőt: ma is engedtem magam szeretni. És nem csak Isten által.

Rengeteg féle kábelem, átalakítóm, csatlakozóm van. A legtöbbet csak nagyon ritkán veszem elő, de olyan jó hogy ha éppen szükség van a szolgálatomhoz valamire, akkor számíthatok magamra: lesz megfelelő kábelem.

Tudom, hogy ez a hó nem az a hó. Tudom, hogy nincs itt: elvitték, elhamvasztották. Tudom, hogy egy lépéssel se vagyok hozzá közelebb itt a hegyen, mint bárhol másutt a világban. Tudom, hogy feltámad. Tudom, hogy az Úrral van együtt. És végre igazán boldog.

Amikor lerogyhatok egy székre a sarokba és nem kell tennem semmit. Csak ülök és vagyok. Mégis akad egy tál meleg leves vagy egy jó habos kávé, egy meleg radiátor vagy egy megcsillanó napsugár, egy őszinte szó vagy csak közös csönd, egy régi történet vagy aktuális vágyak és remények. Megélem hogy szeretve vagyok, amikor nem küzdök egymagamban, hanem engedem hogy legyek, engedem hogy legyünk. Azt hiszem olyan sokan és sokat szeretnek engem, hogy még bőven van mit megélnem. Meg is próbálom.

Akár lelkesedünk az internetért, akár a veszélyeit látjuk nagyobbnak, az internet és a digitalitás a mindennapjaink része. És ahogy nemcsak vasárnap a templomban vagyunk keresztények, hanem otthon, a munkában, és még álmunkban is, ugyanúgy nemcsak a kávézóban vagyunk hívők, hanem az internet mindenféle bugyraiban is.

A Szív folyóiratban megjelent a kunyerálós teljesen csóró zarándoklatomról egy rövidebb beszámoló. Vedd és olvasd!

Ilyen volt a sitkei Szentjánosbogár tábortűz belülről.

Most értem haza. Még szokom. Bogaras lettem.

(És fényképeztem is.)

„Hú mennyi hús” – mondta Debil Joe a hentesüzletben. Én meg újra megállapítottam, hogy van Isten.

Idén is jártam BHTCS-n, de most nem írtam olyan "csúcstól-csúcsig" beszámolót, hanem "csak" egy olyan cikkecskét, ami olyanoknak szól(hat), akik még sosem járták a végtelen erdei ösvényeket egy sötét téi éjszakában. Tehát pont neked szól.

A Szív újság jubileumi számában (2008. december) jelent meg rólunk - a Montserrat jezsuita jelöltközösségről egy cikkecske. Most közlöm az eredetit.

Szenteste a karácsonyfánk alatt furcsa alakú ajándék várta a közösséget. A "Fűrészfogú-hegy lakóinak, fenn a harmadikon" hírdette a felirat. Egy tésztaszűrőt kaptunk ajándékba. Várpalota környékén egy kedves néni decemberben is elolvasta A Szív legújabb számát. (Pedig ez a jubileumo szám jóval hosszabb a többinél.)

... Koronkai Z.: Jezsuita hivatásgondozás Elek L.: A Monserrat jelöltközösség Nagy E.: Testvérhivatás ...