Az áprilisi A Szív újság a csodáról szól. Még nem olvastam, de nem lehet rossz. Velem is megesett egy csoda. Megint.

Eljöttünk a Cserhát lábához, Isten háta mögé: Mátraszőlősre. Itt ünnepeljük a húsvéti szent három napot és Krisztus feltámadását. Mivel nekem kell a liturgiákat levezetnem elhoztam többek között az egész misekönyvet, ezen a laptopon. A csütörtöki megbeszélésen rákattintottam az rmisek01.hlp-re. Láss csudát, nem indult el. A Windows Vista rendszerből kihagyták azt a programot ami Xp alatt még remekül beolvas mindent, ami h(e)lp file. Jól meglőttek. Hiába volt meg a misekönyv gépen, ha nem tudom megnézni.

Ekkor láss igazi csudát, mert a számítógép megüzente, hogy „vezeték nélküli hálózatok érhetők el”. Hoppá. Egyből három. Használható jelerősséggel. Egyik sem védett. Csatlakozás… Sikeres.

Letöltöttem újra a misekönyvet, letöltöttem a megfelelő programkát, újraindítottam a gépet, és azóta újra tudom a laptopon olvasgatni a Római misekönyvet. Nagyon jó.

A csodához még hozzátartozik, hogy azóta sokszor próbáltam feljutni a világhálóra, de hiába. Mindegyik hálózathoz tudok csatlakozni, de csak helyi hozzáférést biztosítanak. Ezt nevezem én csodának. Ez nem csoda – kötözködhetsz – csupán szerencsém volt, hogy a szomszéd kisfiú épp ráment a netre, s akkor csatlakoztam a hálózatához. Elfogadom, hogy történhetett így is. De így is csoda marad. Mert nem egyszerűen az a csoda, amit a természettudományok nem tudnak megmagyarázni. Csoda ez is, hogy pont akkor, pont úgy és nem másképp, s azóta sem. Ehhez Isten kellett.

Hálát adok neki, az Istennek, hogy segített, hogy olvasgathassam a misekönyvet, miközben megőrzött attól, hogy a húsvéti szent három nap is a neten lógjak.