„lelkiség” témában:
Útkeresés helyett vitorlázás
Sokan és sokat keressük az utunkat. Vagy inkább az Úrét. Mármint azt az utat, amit az Úr kijelöl számunkra. Vagy legalábbis amire meghívott minket. Jaj, olyan jó volna eltalálni, és nem annyit letérni róla! Keressük a jeleket. A fákra festve vagy lábnyomok képében, esetleg arra figyelve, hogy a szűkebbet és kereszthordozósabbat válasszuk mindig. Mert jaj nekünk, ha a rossz utat választjuk! Ha papnak megyek, amikor nem is arra hív, vagy futok a papságtól, miközben arra hív. Örökre elvesztem az igazi boldogság lehetőségét, ha eltévesztem az utat. Inkább menjek lassabban, hogy jól megkülönböztethessek minden útelágazást.