Útkeresés helyett vitorlázás
#vitorlázás #hivatás #lelkiség #A Szív #publikációSokan és sokat keressük az utunkat. Vagy inkább az Úrét. Mármint azt az utat, amit az Úr kijelöl számunkra. Vagy legalábbis amire meghívott minket. Jaj, olyan jó volna eltalálni, és nem annyit letérni róla! Keressük a jeleket. A fákra festve vagy lábnyomok képében, esetleg arra figyelve, hogy a szűkebbet és kereszthordozósabbat válasszuk mindig. Mert jaj nekünk, ha a rossz utat választjuk! Ha papnak megyek, amikor nem is arra hív, vagy futok a papságtól, miközben arra hív. Örökre elvesztem az igazi boldogság lehetőségét, ha eltévesztem az utat. Inkább menjek lassabban, hogy jól megkülönböztethessek minden útelágazást.
Pedig a hivatás olyan, mint a vitorlázás.
A vízen nincsenek kijelölt helyes vitorlás útvonalak, amiket el kell találni. Vitorlással szabadon választjuk meg az irányt, csak pont szembe ne menjünk a széllel. Mehetünk egészen behúzott vitorlával élesen a szélre, amikor is a hajónk jól megdőlve vágja át a hullámokat. Szinte röpülünk, úgy érezzük. Vagy mehetünk laza háromnegyedes szélben is, mindent szinte teljesen kiengedve. Ilyenkor csöndesebben haladunk, ahogy a hullámok újra és újra megtolnak minket. Úgy érezzük, hogy nem haladunk sokat, pedig gyakran ez a leggyorsabb formánk.
Nem egy konkrét utat, nem is egy konkrét irányt vagy egy konkrét vitorlabeállítást kell eltalálnunk ahhoz, hogy boldogok legyünk, hogy az üdvösségre jussunk. Az iránynál sokkal fontosabb, hogy a vitorláinkat állítsuk be a szélhez. A többiről már szabadon döntünk. Van, aki attól lelkes, ha dől a hajó, és vágjuk a hullámokat. Van, aki minden pillanatra figyelő, csendesen hátszelel, ő a pillangózást szereti igazán. És olyan is van, hogy hol ez, hol az ad igazi örömet. Bármelyik irányt választhatjuk, bármelyikben teljes és boldog lehet az életünk.
Sőt, ha széllel szembe közvetlenül nem is tudunk menni, cikcakkban – krajzolásnak hívjuk – tudunk lassan-lassan a szél felé haladni. Sok-sok fordulással, amikor még a szembeszéllel is megismerkedünk rövid időkre.
Amúgy meg: a boldogság nem az út végén van, hanem szélben és szélcsendben, a nagy víz közepén.
Forrás: Elek László SJ: Világítótornyok helyett révkalauzok – Részletek az Ott fúj, ahol akar címmel készülő novelláskötetből. A Szív, 2024. július-augusztus, 88–91. Illusztráció: Mihalkov Ferenc SJ. (lementett változat)
Ott fúj, ahol akar
Útkeresés helyett vitorlázás
Megállni a viharban
A horgonyzásról
Világítótornyok helyett révkalauzok