Sokáig világítótorony akartam lenni, mint a régi nagy szentek. Rendíthetetlenül állni a sziklán, hóban, fagyban, napsütésben. És csak világítani, mutatni az utat és a veszélyt. Kellően magányos ez a szolgálat: hajó és torony sosem találkozik, az a halált jelentené. Messziről nézik egymást, messziről segít a sziklán álló. Jöhetnek korok, hullámok, izmusok, a torony áll. Őrt áll.

Világítótornyok helyett révkalauzok

Világszerte még ma is több ezer aktív világítótorony végzi szolgálatát – egyikhez kulcsom is van –, bár személyzet már nem lakik bennünk. Vendégeknek jó párat kiadnak ugyan, de maguk a tornyok automatizáltak, napelemmel és LED-es fénnyel működnek a varázslatos Fresnel-optikák helyett. A ködkürtök sem szólnak állandóan, csak ha egy arra járó hajó a VHF-rádiójával jelet küld nekik a 83A-s csatornán. A ma hajósának is kedves referenciapont a kikötő bejáratát mutató világítótorony, de jobban bízik a GPS-ben, a fedélzeti elektronikában, a bójákban és a kardinális jelekben.

Ma egyre kevesebb a szükség világítótornyokra. Révkalauzokra annál nagyobb.

A révkalauz nagyon jól ismeri saját kikötőjének minden pontját és jellegzetességét. Nemcsak az elrejtett sziklákat, az éppen elmozdult bóját, hanem a helyi időjárási szokatlanságokat is, a dagály keltette speciális örvénykéket, a környék halászainak szokásait. A révkalauz nem a partról, némán mutatja az utat, hanem veszi a fáradságot, és kimegy az érkező hajóhoz, menet közben felmászik Jákob létráján az akár húsz méter magasan lévő fedélzetre, és odaáll a hajó kapitánya mellé. Onnan, a hajóhídról segíti a hajó útját. Nem parancsol, nem utasít, nem nyúl a kormányhoz (nincs is), nem nyomkodja a gombokat. A parancsnokságot tehát nem veszi át, a felelős továbbra is a kapitány. A révkalauz neki segít: közvetlenül, hajóra szabva. Ráadásul a révkalauz sem egyedül dolgozik: társai hozzák-viszik szolgálati hajójukkal, és egy-egy nagyobb óceánjárót akár négy-öt kicsi, de annál erősebb tolóhajót koordinálva kísérnek a biztonságos kikötőbe.

Régi idők nagy szentjei kiolthatatlan fénnyel világítanak ma is. Mégis, ma talán nagyobb szükség van révkalauzokra, akik az úton lévőt megismerve mellé állnak, és kísérik útján. És nincsenek egyedül.


Forrás: Elek László SJ: Világítótornyok helyett révkalauzok – Részletek az Ott fúj, ahol akar címmel készülő novelláskötetből. A Szív, 2024. július-augusztus, 88–91. Illusztráció: Mihalkov Ferenc SJ. (lementett változat)