És lőn este és reggel, a hetedik nap. Ez volt a leghosszabb napunk. Bár reggel még senki sem sejtette.

Elindultunk a kényelmes murvás úton. Napi célunk a Békás szoros “külső”; román vége volt. Problémánk csak az volt, hogy a turistatérképről legyalogoltunk. Csak az erdélyi autós térképünk volt, ami nem sok - szám szerint 0 - elágazást jelzett. Természetesen elég hamar belebotlottunk egy elágazásba. Mindkét irányba hasonló kaliberû út futott tovább. Feldobtuk az ezer LEI-est. Jobbra, volt a válasza. Elmentünk balra. A jobb jobb lett volna. Így egy-két óra múlva, pár felesleges kilométerrel a lábunkban, egy kikerült nyáj látványával gazdagabban, visszajutottunk a helyes útra, kicsit arrébb. Azért ennek is volt haszna: szereztünk friss vizet.

Innentől könnyen ment minden. Kellemesen lankás, jó minőségû úton mendegéltünk. Közben barkóbáztunk. Bevezettük az esemény, jelenség és a hülyeség (pl.: “‘jaj”’) fogalmát is. Elég sok időbe tellett mire kitaláltuk öcsém gondolatot: “elhalyított kő”. Többé nem akartunk barkóbázni. Sőt, ha Matyi megszólalt “Barkóba?”, kapott egyet. Pedig jó ötletei voltak, mint: “az eltörött fa reccsenése”.

És elértük Hosszúság házait. A térképen kicsi pont, semmi több. Utána még 5-6 kilométer semmi. “Ott majd megalszunk.” - gondoltuk. Hosszúság belopta magát a szívünkbe. Szép román falu, magyar kisebbséggel. Egy utcája van a patak mellett, két parton a házikók hosszú sora. Mentünk. Mentünk. Még mindig csak mentünk. Affene! Még nem volt, hogy egy faluban kellett volna pihennünk. a falu győzött. “Már látom a fûrésztelepeket, itt a falu vége.” mondta Attila. Tévedett. Ezután még láttunk “pár” fűrésztelepet. Párszor még pihentünk, és kezdett elegünk lenni a faluból. Végtére is kijutottunk a faluból, de ekkor jött a Gyergyóbékás felirat. Ott voltunk két kilométerre a Békás-szoros kijáratától. Esteledett. Besötétedett és sehol semmi alvó hely. Végre beértünk a helyi turistatérképre. Közvetlenül a kijárat előtt voltunk. Már sok méteres sziklák tornyosultak feketén a fejünk fölé. Elég lenyûgöző látványt nyújtottak.

A térképről kinéztem egy kis völgyecskét, amibe egy makadám út vezet. Patak, híd, talán lesz valami hely. Lett. Ráadásul - mint reggel kiderült - nagyon szép helyre kerültünk. Este 11 felé járt az idő. kissé elpilledtünk. Jobb híján puliszkát főztünk. Minden más elfogyott. Sötétben nem raktunk tüzet. A ponyvát sem húztuk fel. Bizakodtunk a szép időben. A gáz is elfogyott. Tehát langyos vízbe áztatott, agyon cukrozott - kellet az energia - kukorica darát ettünk. Borzasztó volt, de kellett enni valamit. (Nekem legalábbis, a lányok fogyasztása lényegesen kisebb volt.) Azután csak sikerült elaludtunk.