Tab – Kapoly – Andocs = 20,6 km

A képes-fa alatt dőltünk le pihenni. Egykor a régi idők zarándokai Andocs felé mind megálltak ennél a szentképnél. Megpihentek, ettek-ittak, mondtak egy fohászt és indultak tovább. Az ősöreg tölgy lassan magába forrasztotta Szűz Mária képét.

Ma az elvadult erdősáv vastag szemét-tengere közt próbálnak elrohadni modern álzarándokok giccses mécsesei és műanyag koszorúi.

De halljuk, újra van zarándok, ki megpihenjen: fiatalok járják az újra felfedezett zarándok-ösvényeket. A szépet, a jót, az igazat kereső elszánt ifjúság, nem holmi bigott keresztények. Mit kereshetnek? És mit találnak

*

Angyalok Királynéja. Öltöztetős Szűz Mária. Ruhákat varrnak neki, felöltöztetik, és azt hiszik, ettől jobb lesz. Hogy Jézus csak akkor gyógyít, ha a mamája kéri. Hogy a szent édesanyát ruhákkal és imákkal lehet lehengerelni. Hogy a több ima és felajánlás többet ér.

Hát én azt mondom, hogy bármit mondjak Jézusnak, ő teljesen odafigyel rám: nincs szükségem közvetítőkre és extra ajándékokra. Egy az Isten és tőle kell mindent kérni. A többi csak babonaság.

Mégis azon a hétfő estén az üres templomban én Szűz Mária oltalmába ajánlottam mindenkit. Éreztem, hogy ez így van jól.

*

Eddig tudtuk, hogy merre kell, hogy merre akarunk menni. Ám Fűzfő óta egyre világosabb lett, hogy le kell csapni a tervből a száz kilométeres kanyart. Másképp nem bírtuk volna. Így viszont letértünk a térképeinkről. A munkásoktól kaptunk kölcsön egy kihajtogatós Magyarország térképet. Fölírtuk egy listába az útba eső településeket. (Amiket a térkép jelzett.)

Nem volt többé pontos útvonaltervünk, nem számíthattuk ki, merre lesz szállásunk. Csupán egy papírfecnire írt listát követtünk, „vakon”.

Az utolsó támaszunkat is feladtuk. Se ital, se étel, se szállás, se térkép. Csak a cél maradt.