Prágáig hosszú volt az

Prágáig hosszú volt az. Délben még csak 25km volt mögöttem. De most nem görcsöltem, nem izgultam.

Történt, hogy Zd’ár városkában kerülő utat írtak elő a csehek. A kerülő mintegy +30km-t jelentett. Volna. Szerencsémre (már ha hiszek a szerencsében) a kerülő út éppen a „B” útvonaltervbe illeszkedett. Így nem kerültem lényegeset.

Egy kisvárosban bevásároltam. Kerestem helyet a kerékpárnak. Lekössem, ne kössem? Lemálházzam? Azt már ne! Ekkor az egyik autóból kiintegetett a sofőr és elmutogatta (cseh mondatok kíséretében), hogy ő majd figyel a kerékpáromra. És így is tett. A felesége hamar befejezte a vásárlást mint én, de ő még megvárta, hogy én is kijöjjek. Aztán távozott. Igazából szeretem az embereket. Mert bármilyen gonoszak is legyenek látszatra, valahol mélyen azért akkor is jók az emberek.

Jó volt ez az „elterelő út”, mert H. Brodba megkaphattam így a nap ajándékát. A tűző napon épp emelkedni készülő úton véletlenül balra néztem és megakadt a szemem valami nagy csillogó világoskékségen. Hmm. Nem sokat morfondíroztam: lefordultam a strandra. Két medence, strandröplabda pálya, játszótér. Semmi extra, de nekem nem is kellett más. Vízben voltam. Fürödtem. Még egy élmény medencéje is volt, ahol pezsgőfürödhettem. Combjaim és vádlijaim nagyon élvezték az egy órás pihenőt. Furcsa volt, hogy a 22 fokos víz nekem hideg volt. Fél óra múlva is. Három nap után újra behűthettem magamat. Ezzel megint elment a délelőtt maradék része, de nem bántam. Nem azért keltem útra, hogy végigszáguldjam a távot. Nagyon jó volt ez így.

Utána persze nyeregbe ültem és tekertem, tekertem, tekertem.

Kutná Horanál beleakadtam valami régi templomba. Annyiba került megnézni, mint a fürdés, de talán megérte. Gyönyörű gótikus katedrális volt. A teljes épület teljesen a cseh gótika stílusában épült (még nem a túldíszített fajtából). Viszont telipakolták barokk mellékoltárokkal. Nagyon-nagyon furcsa és szép volt. Egy teljes gótikus valami, bennem egy kis barokk, amit a templom minden porcikája taszít. Magyarországon megszokhattuk, hogy mindent barokkosítottak és ha marad is valami az eredetiből, akkor is elönti a túlburjánzott barokk. Itt a gótika nyert.

Két faluval arrébb megint megszívattak a csehek: újabb útelterelés. Persze most sem mondták, hogy mennyi lesz. Több mint tíz kilométer különféle ici-pici utakon és falvakon keresztül. (Volt, hogy egy kombájn mögött araszoltam, mert az is alig fért el az úton. Még jó, hogy nem szembejött.) Ez volt a nap legrosszabb része. Kicsi és rossz utacskák a tűző napon. A karjaim már úgy leégtek, hogy ha 20km/h-nál lassabban haladtam, akkor égette a nap. Egyébként hűtötte az ellenszél. (Estére ez 30km/h-ra romlott. Most meg itt a kávézóban is ég mindkét karom.) A plusz tíz kilométer kiszívta belőlem az erőmet és lelkesedésemet, de aztán megláttam a táblát: Prága előre 44km. 44km. Szinte semmi. Két és fél óra. Gyerünk. Sirr-surr, megindult a gép. Hegynek föl, völgynek le. (Mondanom sem kell talán, hogy ma is egész nap hullámvasutaztam. Időnként nagyon szidtam, máskor nagyon szerettem. Ezek a csehek teljesen bolondok. Még Prágában is hullámvasutaztam mire ideértem.)

Többszörös halál és feltámadás után befutottam Řičany-ba, ahonnan már csak tíz kilométer Prága. Eredetileg azt terveztem, hogy majd itt megállok és csak vasárnap gurulok be a városba. Nem bírtam magammal. Tekertem, tekertem. A sebességmérő 35-öt mutatott. (Már volt, hogy a 35 miatt szabálytalan voltam, de most 50-es határ volt csak.) Föl s le, mint eddig mindig, egyenesen a centrum felé. Centrum. Prága. PRÁGA. Megérkeztem.
Hova? Hol a központ? Mit kell látni? Merre van az arra? Nem tudom még most sem. Majd kell egy térképet szereznem. Valahol a központba betértem egy kávézóba, ahol jó levest és sört adnak, ha nem is olcsón. Legalább ingyenes a wifi.

Idebenn tekeregtem, amikor egy néni megállított. Hamar áttértünk angolra: van szállásod? Honnan jössz? Olyan messziről? És akkor hol alszol? De nem lehet mindig az utcán aludni? De nem! Aha, értem. Arrafelé valahol van egy kemping. Megköszöntem. Elsőre azt hittem, hogy ő akar olcsón(?) szállást kínálni nekem. Még egy fiatal srác szólt be a zászlót látva, de nem értettem pontosan, hogy mit. Inkább megkerestem ezt a helyet. Most este tíz van és még van két kérdés: van elég pénzem kifizetni ezt a sörözést (van), és hol fogok aludni (nem tudom. Talán egy parkban.)

Mindenestre holnap még maradok Prágában és elköltök sok pénzt. (Sörre, belépőkre és egyéb földi jókra. Eddig úgyis szinte csak csokira költöttem. De arra jó sokat.)