Balatonszabadi – Siójut – Ságvár – Ecseny – Tab = 28,0 km

Vasárnap volt. De mire Ságvárra értünk, már zárták a templomot. A pap is indulni készült, amikor megszólította a kereszt tövében pihenő két lehasznált fiatalt. Minket.

Kikérdezett uticélunkról. Ajánlott egy szebb és kényelmesebb erdei utat, ne a forgalmas főúton kelljen küzdenünk a nappal. Megmutatta volna a térképen, de az – sajnos – a szomszéd plébánián volt.

Majd gondolt egyet és elfuvarozott minket arra a szomszéd plébániára, megmutatta a térképet, készített róla másolatot, adott mellé pár liter gyümölcslevet, és elvitt minket, amíg csak kocsival vihetett; az erdő széléig.

*

Errefelé nincsenek hegyek, csak dombok. A falvak is kicsik. Még a kilátó sem magasabb hat méternél. Barátságos erdők, gondozott szántók, elhagyott gyümölcsösök, homokba vájt utak. Emberléptékű és barátságos vidék.

Mégis még mindig ősi, vad. Hiába a sok-sok szántó, órákon át lehet bolyongani a rengetegben. Minden dombtetőről újabb dombokat látni. Hiába keresed, a falut nem láthatod. Csak itt-ott jelzi egy kikandikáló víztorony, hogy laknak emberek arra felé is. Az ott mi? Lulla, Torvaj, Ecseny, Jabapuszta? Vagy már Tab?

Az ősi Somogyország legendák, hagyományok, táltosok búvóhelye ma is. Mint egykor, Szent László idejében.

*

A kis város szélén laknak: apa, anya és a kis Milán. A szülőktől örökölték a házat. A bútoraikat is. Műanyag búcsús játékok a szobában. Olcsó medence a kertben.

Csaba négy műszakban dolgozik. Hajnali négykor indul az öreg Simsonnal a munkahelyére. Edina mindig felkel, hogy megfőzze neki a kávét, és elkészítse a reggelit. Később elviszi Milánkát az óvodába és ő is dolgozik. Csak este van egy kicsit együtt a család. Apa malmozik Milánnal, míg anya megfőzi a virslit.

Ha vasárnap este bekopog két vándor egy pohár vízért, akkor ott marasztalják éjszakára őket. Sütnek nekik tojást, leültetik őket a TV elé, kimossák a ruhájukat.