Pécs – Cserkút – Kővágószőlős = 11,2 km

Cserkúton kicsiny katolikus templom áll. A falu közepén, takaros kis park és temető mellett ott várt ránk. Fazsindelyes tornya alig kandikált ki a hársfák közül.

A XIII. században épült. Hétszáz évvel ezelőtt. Akkor festették fel a falra Krisztus Urunkat, és Szent Györgyöt is. Hétszáz éve. Akkor még lovon jártak és gyertyával világítottak.

Azóta minden megváltozott. Az ember, a ló, a gyertya. De a kis templom ma is áll. Hívek ma is vannak. Egy megváltozott világban, megváltozott problémák közt, megváltozott emberek keresik ugyan azt. Istent. Hétszáz éve és ma.

*

Belebotlottunk az egyházmegyei ministránstáborba. A tábor utolsó, ünnepi vacsoráján a sarokba meghúzódva ettük a lekváros kenyereket.

Vacsora után díjakat osztogattak, köszöneteket mondtak, és bemutattak minden vendéget. Mikor ránk került a sor ministránstábor vezetője ránk mutatott és azt mondta: „ma befogadtuk Jézust a táborunkba! Mert éheztek és enni adtatunk nekik, szomjaztak és inni adtunk nekik, idegenek voltak és befogadtuk őket, mezítelenek voltak és felöltöztettük őket, beteg voltak és ápoltuk őket.”

Még soha nem voltam Jézus.

*

Ahol elfér hatvankét gyerek, ott mindig van még hely másik kettőnek. Ha másutt nem, akkor egy emeletes ágy tetején a közös hálóban. Tizenöt egészséges kiskamasz fiúval aludtunk egy szobában. Tizenöt kis ördögfiókkal, huncut és fáradhatatlan ministráns kölyökkel.

Mint Gulliver Liliputban, ámulva néztük őket az emeletes ágy tetejéről, amin alig tudtuk kinyújtani a lábunkat. Néztük, hogyan próbálják őszintén és ártatlanul bemajszolni az egész világot, mint egy paradicsomot, mielőtt véget érne a tábor, mielőtt felnőnének.