- 37. oldal

Az első szentmise a szemináriumban

Nem volt még 24 órája, hogy a gépem leszállt Rómában. Már beköltöztem az új szobámban, de még nem éreztem magam otthon, hiszen a nyolc láda kibontva széttúrva ott hevert a szoba közepén. Még nem húztam fel az ágyam, még nem kerestem elő a pizsamám. Úgy aludtam el, ahogy ért az éjfél. Reggel álmosan kászálódtam ki az ágyból. Nem túl jó kezdet. valahogy rendbe szedtem magam és rohantam a misére, hogy el ne késsem.

Új hasonlatok

Jézus mindenféle remek hasonlatokat használt mint pl. szőlőtő és szőlővessző. Viszont van sok-sok gyerek, akinek nem sokat mond az, hogy szőlővessző, vagy hogy mustármag. Azt sem nagyon tudják, hogy mi az. Jézus a hasonlatait a körülötte állok mindennapi életéből vette. A mai emberek élete nagyon más. Nem lehetne kitalálni mai, modern hasonlatokat? Van valami ötletetek?

Romaba erkeztem

Megjöttem hát Rómába. Elkezdődött ez az év is. Az ötödik. Örültem is, meg nem is. Kicsit vártam is már. Újra együtt lenni a bolond olaszokkal. rühügni velük a hülyeségeiken. No meg már kiváncsi voltam kikkel leszek egy csoportban, hol lesz a szobám, kivel mi történt a nyáron.

Dánia (3. rész)

Vasárnap volt az újmise, Koppenhágától úgy 20 km-re. Húsz kilóméter. Egy óra alatt letekerhető. Nehogy má’ nem kerékpárral mennyek. Dániel még az éjjel félálomban adott nekem egy térképet a környékről. Elmagyarázta mi merre, és hívjam ha gáz van.
A kerékpár nagy szabadságot adott. Nem kellett többet senkire sem várni. A magam ura voltam.

Dánia (2. rész)

Szombaton délután volt a szentelés. Egész délelőtt csináltam amit akartam, sétáltam. Majd az utolsó pillanatban kerékpárra pattantam.

Dánia (1. rész)

A nyáron Dániában jártam a magyar anyától született Daniele Noorgard dán kispap szentelésén. Sokat kerékpározgattam egymagamban Koppenhágában. Nagyon megtetszett az az északi vlág. Sok-sok kerékpár, zöld parkok, gyönyörű házikók. Tenger, hatalmas vitorlások és tengerjáró hajók, szélerőművek. Mindenütt rend, de nem egézségtelen precízség. Ezek a dánok tudnak valamit.

Vakond tábori kisfilm

Ma volt évkezdő vakond. Erre az alkalomra készítettem a fényképeimből egy kis filmecskét a táborról. Olyan lett amilyen. Többeknek tetszett.

Man In Black

A Pontificio Seminario Romano Maggiore bemutatja:

Álmodtam egy játékot

Rendszeresen álmodom, de nem szoktam az álmomban új dolgokat kitalálni. Most így adódott. Van az a bizalom játék, amikor a párok egyik tagjának bekötik a szemét, és látó vezeti kézenfogva az erdőben a világtalant. A látó nem vezeti fának a világtalant. Ezt tuningoltam fel.

Nézz be Vértestolnára!

Nem sikerült papot szerezni a Vizicikányok táborába, ezért felkerestük a helyi atyát, Markó Gyula verbitát. A kapcsolatunk annyira meglepett, hogy eldöntöttem megírom nektek, hogy s mint történt. A regnumi Táborozók könyvében is olvashatunk arról, hogy milyen fontos találkoznia egy közösségnek más közösségekkel vagy egy helyi templommal, plébánossal. Nem előre tervezetten, de találkoztunk a faluval. Kaptunk autót, friss tejet, korházba szállítást, buszt. Hmm. Megérte.



életjel másutt jezsuita fényképezés hivatás kórház kirándulás emlék imádság zene szentelés szeminárium egyház A Szív magamról könyv jó hír TÚRÁK kerékpár sütés pápa Montserrat zsolozsma táborozás pap munka jezsuita blog fiducia digitális éjjel zarándoklat usa tél sport regnum publikáció nyár karácsony honlap hegyek film eső család Róma Magyar Kurír 2040 öröm álom vakondok szentírás szentségimádás média mormoták mise halál gondolat foci esküvő PSRM BKV BHTCS 2003