- 5. oldal
Mézeskalács
Logikusnak tűnt, hogy most nem lesz csomag. Lényegében lemondtam róla; úgyis túl messze élek. Pedig hiányzott. Hozzánőtt már a karácsonyomhoz a különöleges mézeskalácsok elrágcsálása.
Közösségi hétvége
A sötétben a hullámok át-átcsaptak a korláton. Az eső és az óceán eggyé válva áztatta a télikabátomat. Hamar bemenekültünk a Piros Papagájba vacsorázni. Így töltöttük a hétvégét a (szűken vett) közösséggel, Cohassetben.
A szinódus igazi fontosságáról
A legtöbb szinódusról szóló cikk azt részletezi, hogy hogyan esnek egymásnak a bíborosok, hogyan hazudoznak a sajtónak, hogyan üvöltöznek egymással, hogyan szervezkednek egymás ellen. Ráadásul a káosz közepén lassan arról döntenek, hogy áldozhatnak és gyóntathatnak az újraházasodott homoszexuális párok is. Tisztára mint egy szappanopera.
TGIF
Hirtelen felindulásból bevállaltam. Végre-péntekre készültünk ahol negyven jezsuitát kellett desszerttel ellátnom. Felírtam egy cetlire a szükséges hozzávalókat és a nagybevásárlás során majdnem mindent megvettek. Élesztőért még az este külön elkocsikáztak egy másik boltba.
Így vagyok
Nagyon boldog vagyok: testem, lelkem, elmém a helyén van, és megfelelő mértékben meg is dolgoztatik. Nagyon kivagyok: testem, lelkem, elmém idegen helyen van, és erején felül meg is dolgoztatik.
Pont
Két hete érkeztem Bostonba. A csomagom két nappal később. A lelkem még úton van.
Évkezdésre
„NE CSUKD BE A SZOBÁD AJTAJÁT NAPKÖZBEN! Az első pár hétben sok-sok diák próbál barátokra lelni. Hogyan tudsz barátkozni, ha bezárkózol a szobádba és a monitorba bámulsz? Tartsd tárva nyitva az ajtódat! Keveredj a többi diákkal. Hívj meg embereket egy kávéra! Fogadd el a meghívást, ha mások hívnak hasonlóra!”
Folqáék: a Szűcs
Mire bejutottam már kezdődött a beszállás a frankfurti járatra, de a sor jó hosszú volt. Reméltem, hogy ennyi még belefér: futottam egy kört. Nem találtam és a helyiek sem ismerték. Talán nincs is. A sor egyre fogyott. A mobilból próbáltam kicsikarni a választ. Döcögve, de csak meglett a Folqa stand. Gyorsan: hátha van még annyi időm. És forintom.
Jezsuita fogadtatás
Hiába vagyok jezsuita, hiába tudják, mikor érkezem, hiába ígérik, hogy várni fognak. Egy rendházba az első bejutás — legyen az a világ bármely pontján — mindig körülményes. Nem hallják, nincsenek otthon, nem figyelnek. Bármi előfordulhat. És elő is fordul. Itt kijöttek ugyan elém a repülőtérre, csak se táblát nem tartottak, sem nem kerestek fennhangon kiabálva.
A világ méretéről
6722\ km, vagy ahogy itt mondják: 4177 mérföld. Hat időzóna. A hangnak több mint hat óra út. A lelkemnek pedig legalább két hét. Új világ. Soha ilyen messze még nem jártam lebontásra váró családi házunktól.
életjel másutt jezsuita fényképezés hivatás kórház kirándulás emlék imádság zene szentelés szeminárium egyház A Szív magamról könyv jó hír TÚRÁK kerékpár sütés pápa Montserrat zsolozsma táborozás pap munka jezsuita blog fiducia digitális éjjel zarándoklat usa tél sport regnum publikáció nyár karácsony honlap hegyek film eső család Róma Magyar Kurír 2040 öröm álom vakondok szentírás szentségimádás média mormoták mise halál gondolat foci esküvő PSRM BKV BHTCS 2003