- 26. oldal

20 jezsuita

Vajon melyik jezsuiták írn(án)ak így magukról? Annyit segítek, hogy a 100 éves önálló Magyar Jezsuita Rendtartormány tagjai között kell kutatni.

13 ºC

A jezsuita képzésnek fontos alkotóelemei a próbatételek, kihívások, megmérettetések; az ún. probációk. De ezt nem annak tervezték. Az elöljárók is próbálnak valamit tenni ellene. Egyenlőre nem sok sikerrel.

Diós kevert

Újra próbálkoztam a sütéssel. Persze már megvettem a diót, mikor rájöttem, hogy még darálónk sincs.

Újraélesztés

A röntgen ajtajában hagytam a társam a nénit. Én felmentem a következő betegért. Majd a beteggel a röntgen ajtajában várakoztam a sorunkra. Nem tudtam, hogy odabenn mi zajlik. Egyszer csak felpattant az ajtó és a társam eszeveszett tempóban tolta ki a beteget és egy fél pillanat múlva eltűnt a folyosó túlvégén.

Tarkabarka

Életemben először sütöttem szülői felügyelet teljes hiánya mellett. Egy nagyon egyszerű süteménnyel próbálkoztam. Nem volt teljes a siker, de már majdnem elfogyott.

Emlékek

Alig vagyok huszonhárom éves, de annyi szép élményben volt már részem – legfőképpen a nyári táborokban – hogy több könyvbe sem férne bele. Most elhatároztam, hogy időről időre megírom egy-egy régi élményemet, vagy legalább egy rövid részletét.

Hontalanság

Sötét éjjel volt már. Tombolt a zivatar. Huszonhét elázott árny menetelt a Balaton felé. "Ott csak találunk valami szállást" - gondolták.

Exit

 "Fogtam az ütőerét. Üt. Nem üt. Üt. Azt hittem, néhány perce van hátra, de ő még ötnegyed órát élt. Emberfölötti erő volt benne. Vasakarat volt a sejtjeiben, valami ősi életvágy a szöveteiben; én meg, mint egy porszem, úgy ültem ott. Mint egy semmi, egy senki. Egy tárgy.

Aztán egy utolsó, egy rettenetes, egy felháborodott hördüléssel végre egzitált." (Örkény István: Te édes-édes, részlet)

Ügyelet

Hajnali négykor a kórház sötét udvarán ócska vasszékeket pakoltunk ki egy teherautóból. Csupán azért, hogy az elhunytat ne kelljen több száz méteren a budai utcák macskakövén szállítani. 

Sörös teológia

„A megváltás úgy-e cserét jelent!? De akkor most mit adtunk mit, és mit Jézus?” - kérdezte a társam és rendelt még egy sört.




életjel másutt jezsuita fényképezés hivatás kórház kirándulás emlék imádság zene szentelés szeminárium egyház A Szív magamról könyv jó hír TÚRÁK kerékpár sütés pápa Montserrat zsolozsma táborozás pap munka jezsuita blog fiducia digitális éjjel zarándoklat usa tél sport regnum publikáció nyár karácsony honlap hegyek film eső család Róma Magyar Kurír 2040 öröm álom vakondok szentírás szentségimádás média mormoták mise halál gondolat foci esküvő PSRM BKV BHTCS 2003