- 27. oldal
Székesfehérvári akadályverseny
„A pihenés ránk is fért: most kezdődött csak a kaland. A jezsuita novíciusok szerveztek nekünk város- és ‘rendismerettel’ egybekötött akadályversenyt. A városlakók bizonyára nem felejtették el egykönnyen a belvárosban ide-oda futkosó, Szív újságot rájuk tukmáló, az esküvőre betörő, kis papírcetliket kereső, macimentő, szemetet szedő, a jezsuitákról reklámfilmet forgató, és Kaszap Istvánról kérdőívet készítő kollégistákat.” (www.szentignac.hu)
20 jezsuita
Vajon melyik jezsuiták írn(án)ak így magukról? Annyit segítek, hogy a 100 éves önálló Magyar Jezsuita Rendtartormány tagjai között kell kutatni.
13 ºC
A jezsuita képzésnek fontos alkotóelemei a próbatételek, kihívások, megmérettetések; az ún. probációk. De ezt nem annak tervezték. Az elöljárók is próbálnak valamit tenni ellene. Egyenlőre nem sok sikerrel.
Diós kevert
Újra próbálkoztam a sütéssel. Persze már megvettem a diót, mikor rájöttem, hogy még darálónk sincs.
Újraélesztés
A röntgen ajtajában hagytam a társam a nénit. Én felmentem a következő betegért. Majd a beteggel a röntgen ajtajában várakoztam a sorunkra. Nem tudtam, hogy odabenn mi zajlik. Egyszer csak felpattant az ajtó és a társam eszeveszett tempóban tolta ki a beteget és egy fél pillanat múlva eltűnt a folyosó túlvégén.
Tarkabarka
Életemben először sütöttem szülői felügyelet teljes hiánya mellett. Egy nagyon egyszerű süteménnyel próbálkoztam. Nem volt teljes a siker, de már majdnem elfogyott.
Emlékek
Alig vagyok huszonhárom éves, de annyi szép élményben volt már részem – legfőképpen a nyári táborokban – hogy több könyvbe sem férne bele. Most elhatároztam, hogy időről időre megírom egy-egy régi élményemet, vagy legalább egy rövid részletét.
Hontalanság
Sötét éjjel volt már. Tombolt a zivatar. Huszonhét elázott árny menetelt a Balaton felé. "Ott csak találunk valami szállást" - gondolták.
Exit
"Fogtam az ütőerét. Üt. Nem üt. Üt. Azt hittem, néhány perce van hátra, de ő még ötnegyed órát élt. Emberfölötti erő volt benne. Vasakarat volt a sejtjeiben, valami ősi életvágy a szöveteiben; én meg, mint egy porszem, úgy ültem ott. Mint egy semmi, egy senki. Egy tárgy.
Aztán egy utolsó, egy rettenetes, egy felháborodott hördüléssel végre egzitált." (Örkény István: Te édes-édes, részlet)
Ügyelet
Hajnali négykor a kórház sötét udvarán ócska vasszékeket pakoltunk ki egy teherautóból. Csupán azért, hogy az elhunytat ne kelljen több száz méteren a budai utcák macskakövén szállítani.