- 30. oldal
Jaj nekem
Hogy vagyok? Hát rosszul. Ki vagyok.
Kórház
Most jöttem a kórházból. Rég írtam már róla, pedig minden héten járok a betegeimhez, és még mindig nagyon meghatározó élményt jelent nekem.
28 új római egyházmegyés pap
Vasárnap (április huszonhetedikén) Róma püspöke, XVI. Benedek pápa huszonkilenc diakónust szentelt pappá a Szent Péter bazilikában. Huszonnyolcukat a Római Egyházmegye számára szentelték, bár köztük ha tízen voltak római származásúak. (Tízen pedig még csak nem is olaszok.) A huszonkilencedik újmisés iraki származású iraki pap. Tizenhárom szentelt a Római Nagyszemináriumból került ki.
Zivatar
Áldjátok az Urat, nap és holdvilág;
áldjátok az Urat, égi csillagok!
Áldjátok az Urat, záporeső és harmat;
áldjátok az Urat, ti, viharok!
A hegy
Eddig, ha lehetőségem adódott, azonnal menekültem Rómából fel a hegyekbe. El az olaszoktól, ki a világból, föl a hegyre. Egyedül. Istenhez. A túléléshez kellett a kirándulás. Most ez is megváltozott: nincs szükségem a menekülésre.
Jezsuita szeretnék lenni
Ugyan októberre ki volt tűzve a diakónusszentelésem, de előreláthatólag nem fognak szentelni, mert szeretnék jezsuita lenni. Ez bizony többeket meglepett.
:) :) :)
Az idő egy nagyon fura dolog. Néha egy hét gyorsan eltelik, máskor meg rögtön véget ér. Előre felé szinte minden messze, hátrafelé nézve olyan gyorsan rohan.
Az elmúlt hetem nagyon-nagyon hosszú volt. (A naplómban több mint harmincöt teljes oldal.) Ez kivételesen nagyon nem zavart. Sőt végtelenül (tényleg) hálás vagyok az Úrnak érte. Nem is tudtam, hogy lehet az ember egy hétig ilyen boldog. Nem gondoltam valaha is, hogy érezhetem magamat az Úrhoz ilyen közel ilyen sokáig.
Hogyan tovább?
Többek kérdezték és talán mégtöbbek kíváncsiak arra, hogy mi fog velem történni az elkövetkező időkben. Íme.
Mitől életem legcsodálatosabb napjai ezek?
Hosszas dulakodás után, azt mondtam az Úrnak, hogy jó. Legyen, ahogy szeretnéd, még ha ez hirtelen nagy váltással is jár. Nem azon folyt a vita, hogy hív-e vagy sem. Az csak látszat kötözködés volt, hogy ne kelljen változtatni. De végül kimondtam.
Hogyan győzött a jezsuitaság gondolata?
Minden Ádámmal és Évával kezdődött, de hogy ne kelljen annyit, írni inkább csak két évig megyek vissza az időben. Megpróbálom viszonylag részletesen elmesélni, hogy hogyan jutottam idáig. Legalábbis azt, hogy most hogyan látom. Várhatóan az évek során sok minden fog még tisztulni, tisztázódni. Hangsúlyok erre-arra eltolódhatnak. Naplómban visszalapozva így látom a történteket:
életjel másutt jezsuita fényképezés hivatás kórház kirándulás emlék imádság zene szentelés szeminárium egyház A Szív magamról könyv jó hír TÚRÁK kerékpár sütés pápa Montserrat zsolozsma táborozás pap munka jezsuita blog fiducia digitális éjjel zarándoklat usa tél sport regnum publikáció nyár karácsony honlap hegyek film eső család Róma Magyar Kurír 2040 öröm álom vakondok szentírás szentségimádás média mormoták mise halál gondolat foci esküvő PSRM BKV BHTCS 2003