Főpásztoromtól kértem, hogy ne szenteljenek föl diakónussá ősszel az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye számára, mert szeretnék belépni a jezsuita rendbe.

Gondolom sokaknak (szinte mindenkinek) hirtelen meglepetés ez a hír. Talán túl hirtelen. Azt feltételezhetnétek, hogy hirtelen jött ötlet. Pedig nem. Már több mint két éve győzköd az Úr.

Véget ért a húsvéti szünet. Visszajöttem Rómába. Sok érdekesség történt a szünetben, sokakkal sikerült beszélgetnem. Megjöttem és itt is történt ez-az.

Viszont valami a végére ért, ami megváltoztatja az életemet. Az Úr akar valamit, és én igent mondtam, és most nagyon jó kedvem van. Ez az egy dolog elsöpört mindent. S az elmúlt hetem egyetlen csöndes lelkigyakorlatos, imádságos hálaadás. Annyira jó!!

Életem egyik legjobb kiállításán voltam a múltkor. A kiállításon, ahol vak vezet világtalant. A teljesen sötét bárban vehetsz a vak pultostól igazi pénzért igazi kávét. S mint minden vak, meg is ihatod azt, amit megvettél.

Tampu Máriusz az Esztergom-Budapesti Egyházmegye negyedéves kispapja. Jófej csángó kispap.

A múltkor focizás közben olyan rosszul találta el a labda, hogy a szemével került összeütközésbe. Bevérzet. Azt remélték, hogy majd magától felszívódik. Nem szívódott. Inkább el kezdett leválni a retina. Több mint egy hónapja történt az eset. Most is kórházban van. Szemműtét. Szörnyű szemnyomás. Szenvedés és fájdalmak. Még van remény, hogy valamennyit látni fog azzal a szemével is.

Kérlek, néha imádkozzatok érte is, hogy - ha az Úr is jónak látja - gyógyuljon meg. Méginkább azért, hogy ez a szenvedés minden nehézségével együtt inkább Isten felé vezesse, mint el tőle.

Az elmúlt héten a zenei életem megugrott. Sajnos errefelé nem sok van belőle, így minden változásnak örülünk.

A héten minden délutánomat a Paenitentiaria Apostolica-n töltöttem. Ott tartottak egy kurzus a lelki életről, gyónásról, belső fórumról. A téma igen fontos és érdekes. A kurzus kevésbé volt meggyőző.

A kórházban van egy zsidó betegem. A társamnak is van egy, de az övé azt sem tudja, ki volt Izajás. Az enyém igazi zsidó. Eleinte őrjöngött és káromkodott. Legutóbb a zsidóság és a kereszténység legnagyobb hibájáról beszélgettünk.

Ez a hét keménynek ígérkezik. Hiába szedte össze sok-sok jókedvet a hegyen, nem mehetek a kórházba szétosztani. Szentszéki Kancelláriára kell mennünk minden délután. Ott egy speciális kurzus tartanak a belső fórumról.
Sok száz hallgató egy hatalmas, zsúfolt, sötét teremben. Elöl a nagyon nagy és okos emberek a gyónásról szóló kánonjogi paragrafusokat sorolják. A héten minden nap 4-től fél 7-ig ott leszünk (mi ötödévesek). Természetesen reggel iskola van, este hétkor szentségimádás, este normális esti program. Jaj.

Végre megint szabad vasárnapunk volt. A kórház után este 11-ig kaptunk kimenőt. Múltkor a Lago del Turano helyett Terminillo havas csúcsai között kötöttem ki. Most a Gran Sasso-t néztem ki magamnak. S ebből lett a kisebb, de gyaloglósabb Monteluco. A Gran Sasso alig 40 perccel van távolabb, mint a Terminillo, de legalább 500 méterrel magasabb. A drótkötélpálya itt 1000 méter szintkülönbséget hidal át. Én kitalálom a dolgokat, aztán lesz belőlük valami egészen más.

Egészen röviden az elmúlt két hét számomra fontos dolgaiból.