Egy szinte átlagos péntekemen beszámolója következik. Hideg vízzel, keresztúttal, böjttel, misszionáriussal és János pápára morgó karmesterrel.

De Uram, ezt ígérted nekünk, amikor otthagytuk a hálóinkat? Hol marad a te dicsőséged? Hol vannak a megtérők tömegei? Hol vannak az ifjúsági csoportok? A közösség segítsége, a követésed öröme, az imádság íze hol marad?
Ezért követtünk Téged éveken át?

Ma Signore, questo tu ci hai promesso, quando abbiamo lasciato le nostre reti? Dove è la tua gloria? La folla dei convertiti dove è? I ragazzi della cresima dove sono? L’aiuto della comunità, la gioia della sequela, il gusto della preghiera dove sono?
Per questo abbiamo fatto questi anni con Te?

A dolog egyszerű: alvás nélkül se tanulni, se imádkozni nem lehet.

Hétfő este sikerült a szentségimádás alatt térdelve elaludnom. No, ez már nem jó így, mondtam és inkább kimenekültem a kápolnából. Kedden aztán összeszedtem magamat és átaludtam a délelőttöt és a délutánt is. Már is minden rendben. Este mindjárt jobban lehetett beszélgetni az Úrral.

A hétvégén minden csoport elment „kirándulni”. (Az elöljárók is.) Mi Milánóba repültünk. Egy hűvös hétvégét töltöttünk az észak-olasz, már-már nem is olasz nagyvárosban.
A vizsgaidőszak pénteken véget ért. Nekem már egy héttel korábban. A második félév most hétfőn kezdődött. A kettő között minden csoportnak el kellett menni valahová. Megtámogattak minket fejenként 80 euróval. Voltak, akik Szicíliába repültek, mások lekocsikáztak az olasz csizma sarkáig. Mások inkább Firenzét nézték meg. Az elöljárók Velencét nézték meg. Mi pedig elrepültünk Milánóba.

Tegnap ketten hagyták itt a szemináriumot. Tavaly júniustól máig vagy 15-en mentek el. Több mint 10%. Egy-egy évfolyamban legalább 40%-os a lemorzsolódás a szemináriumi hat év alatt. Baj ez, vagy ennek így kell lennie?

Végre elköltöztettem jó pár fotómat innen a picasaweb.com-ra. Nem foglalják többé itt a helyet s jobban is kezelhetőek. Következik a lista az elköltözött albumokról. Írok mindről valamit, hogy a keresők megtalálják ezt az oldalt, és így mindenki eljuthasson a képeimhez.

A Fiducia kissé sűrűre sikerült hétvégéje óta nem írtam semmit. Szinte nyugodt volt ez a két hét, de nem mondhatom, hogy nem történt semmi.

Az egész szombat egyetlen ünnep volt. Mosogathattunk egész nap.

A Festa della Madonna della Fiducia a szeminárium búcsúja. A Bizalom Nagyasszonyának ünnepe ez. Az ünnepről tavaly már írtam az egyik életjelben, amit elolvashattok itt.
Hagyományosan nagyböjt előtti utolsó szombaton tartjuk az ünnepet, amire a szeminárium püspöke, vagyis a pápa is el szokott látogatni. Ebben az évben február másodikára , Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére esett a mi ünnepünk is, ezért szentatya nem tudott szombaton jönni. Beígérkezett hát péntek estére, zsolozsmára.