• Az önmagában jellegtelen fővároson nem sem segít az sem, hogy a másik oldalon közlekednek. Csak a fekete taxik és a piros emeletes buszok.
• Hogy élhetünk itthon királyi család nélkül? Egy királynő rettentő praktikus volna: beszédtéma, ünnepek, őrségváltások, parádék. Kenyér és cirkusz.
• Van itthon Warwicknál szebb vár, csak nem értünk hozzá. Ott mindent megtapogathatsz, mindig műsör van, és lusta keselyük huppannak a nézők közé.
• Délidőben a mindig elegáns öltöny-nyakkendős irodista kifeküdt a mini park mindig zöld füvére és kellemesen szunyókált. Mint mindig.
• Volt két nap, amikor nem volt krumpli. Nagyon szeretem a krumplit. És volt négy nap, amikor nem holt hús. Nagyon szerem a húst. Jobb is mint a Chicken Curry.
• Bárcsak az oxfordi kollégiumok közötti evezős versenyen a Head of the River csapatban lehetnék pár „lebámpingolt” hajó előtt. Erős hátránnyal indulok.
• Az Avon folyó hosszú lakóhajóival (virágokkal, kerékpárral, szélgéppel és napelemmel) úgy végig csurognék a Dunán. Mikor majd nem megy a kerékpározás.

Fényképes beszámoló: https://plus.google.com/photos/110554436096146952308/albums/5936830549600543761/5936833668914961042?banner=pwa&pid=5936833668914961042&oid=110554436096146952308

Egy ágy, egy asztal, kis konyhaszekrény, és a kályha. Terasz. Az kötelező: hintaszékben olvasgatni, naplementébe bámulni. Szóval nyugatolva. Vagy keletelve. Sőt: hegytetőn, és akkor mindkettő. Víz kell. Max. tíz percre. Áram nem kell, legalábbis ha csak egy-egy hétre. Kilátás létszükség. Nem kell szép, csak nagy: tér kell. Ahol röpködhet a benti. Lehet az domb, hegy, folyó vagy óceán. Egy kis kőkápolna sekrestyéjeként már a tökéletesség.

Bellovics Gáborral, a frissen fogadalmazott jezsuitával, tavaly ismerkedtem meg. Nem rég kiderült, hogy már 2001-ben találkoztunk és így fontos közös emlékeink vannak.

A réteg tagjai között valószínűleg bőven akadnak olyanok, akik kevesebbszer voltak Regnum táborban, mint ahányszor Elek Laci járt rétegtáborban. Minket is örvendeztet jelenlétével, itt az ideje, hogy múltját, jelenét és jövőjét is megismerjük.

Estefelé a London Eye környékén sétáltam a Temze partján a csendes esőben. Sokat változott a vidék, ahogy szemerkélésből szakadás lett. A Waterloo Bridge alatt a lakókocsi sörözőtől vettem egy műanyagpohár sört, jó drágán. Az egyetlen még szinte száraz sörpadot elvonszoltam a legesőtlenebbnek tűnő részre, miközben a híd résein át becsöpögő hatalmas vízcseppek hígították a sörömet. A pad sarkáról hallgattam a gitáros fiatal utcazenészt és bámultam a Big Ben fölött csapkodó villámokat. A zenét el-elnyomta a fölöttünk átdübörgő metró.

Testvérek, jó estét!

Tudjátok, a Konklávénak az volt a feladata, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, bíboros testvéreim jóformán a világ végére mentek el érte… hát, most itt vagyunk…

Az online világban egyre több katolikus dologba beleártottam magamat. Mindegyiket fejlesztgetjük, mindegyikhez keresünk segítőket és támogatókat. A napokban megint többen megkerestek, így összeszedtem mindent, hogy ki-ki megtalálhassa benne a helyét. (Ráadásul kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen szinte mindegyikkel összekötő közös pont.)

Az új-zélandi püspöki kar megtiltotta, hogy a papok (Új-Zélandon) kütyükkel (iPad, Tablet, stb.) misézzenek, zsolozsmázzanak. Antonio Spadaro jezsuita (a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa konzultora) ismertette a tiltást és hozott egy-két érvet mellette kérdés feltevésként, amiből érdekes vita lett, bár a Magyar Kurír talán kicsit másképp tálalta. Íme az én megjegyzésem/véleményem.

Padok világszerte. Fából, vasból, kőből. Egy-egy kép. Semmi több. http://nagypad.hu

A Vents Alizés 2012 tavaszi számában megjelent egy fénykép sorozat tőlem is, aminek a bevezetőjeként a következő francia nyelvű bemutatkozás áll: